Az ember egész életében mást sem csinál, csak vár, és reménykedik, hogy megtörténnek azok a dolgok, amelyeket eltervezett. Ha nem várakozna, értelmetlennek tartaná az életét.

Az előadás három szereplője egy olyan buszra vár, amely nem akar megérkezni. Ahogy telik az idő, egyre bizonytalanabbak abban, hogy jó helyen és jókor várnak-e, majd lassan arra sem emlékeznek, mióta és melyik buszra várakoznak. Hogy valami értelmet leljenek az értelmetlennek tűnő várakozásban, egy hétköznapi történetet próbálnak elmesélni egymásnak, amelyet mindhárman látni véltek.

Az emlékek zavarossága nem enged pontos képet rajzolni, ezért újabb és újabb módon emlékeznek ugyanarra a történetre, közben vitatkoznak, táncolnak, zenélnek, verseket recitálnak vagy éppen unatkoznak.

A busz meg nem akar megérkezni, sehogy se.