„Igazából szerettem Krisztián görbe ujját is. Homemade, hahaha... Nem azt mondom, hogy hiányozni fog, csak jeleztem. A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindíg, mindíg játszani? Majd kifestek az egész házban, mert beleitta magát a szaga a falakba... Jó ez a szórend? Majd megkérdezem Krisztiánt. Vagy nem kérdezem meg, hanem letojom. Rendet rakok, ne lássák a medenceépítők ezt a rumlit! Mondjuk, biztos behordják a sarat! Majd szerzek egy takarítónőt. Elkérem Krisztiántól az árát. Kérek tőle valami apanázst is. Ha van huszonhétmilliója, csak jut havi párszázezer az exnejére is! Nem hiszem, hogy elválok tőle. Ha akarja, akkor lehet. Én nem erőltetem. Minek? Erre a néhány évre?"