Narratíva Kollektíva/Hegymegi Máté - Kovács D. Dániel

Demerung - Csehov meggyeskertje

Jurányi Inkubátor Ház

2023. november 23., csütörtök 16:30 – Jurányi

Bemutató éve: 2022
Magyar nyelven, angol felirattal
▷▷ A magyar nézők számára jegyvásárlás

“Csehov a magyar kőszínházi játszáshagyomány egyik leginkább meghatározó szerzője. Ezért is vet fel számtalan kérdést, ha egy olyan független csapat, mint amilyen a néhány éve alakult Narratíva, dolgozni kezd a drámaíró elmúlásról, gyászról, búcsúról beszélő nagy szövegével, a Cseresznyéskerttel. A társulat két vezetője, Hegymegi Máté és Kovács D. Dániel által közösen rendezett, szinte kizárólag pályájuk első szakaszában járó színészekkel bemutatott Demerung élesen szól a generációk egymásnak feszüléséről, a hagyományhoz való lehetséges viszonyulásról, meg arról, ahogy a magát folyton »parasztnak« nevező Lopahin nem talál, ezért erővel teremt helyet magának. A központi fehér emelvény a fölötte lévő, talán leszakadni készülő mennyezettel az egykori, itt egész világgá táguló gyerekszoba, körülötte meg a földön mindenütt a szemétként kezelt és az előadás során azzá váló, szétszórt könyvek, vagyis a haszontalannak ítélt, pusztulásra szánt cseresznyéskert maga. Az alkotók sikeresen állnak ellen a kísértésnek: a Demerung pátosz nélkül, felfrissített szöveggel, delikát humorral, parodisztikus megnyilvánulásokkal, meglepő színészi gesztusokkal mutatja fel a sosemvolt dicső múlt helyét a reménytelen jelenben.” Jászay Tamás, kurátor

Ljuba: Kurta Niké
Ánya: Ladányi Júlia
Várja: Pető Kata
Ljonya: Terhes Sándor
Lopahin: Kárpáti Pál
Petya: Egger Géza
Jepihodov: Domokos Zsolt
Dunyasa: Barna Lilla
Jása: Viktor Balázs
Firsz: Hajduk Károly

Rendező: Hegymegi Máté, Kovács D. Dániel
Fény, Technika: Langó Ádám
Zene: Tarr Bernadett
Szcenika: Fekete Anna

A szövegkönyv Morcsányi Géza fordításából indul ki.
Fordítás: Vidovszky Emma (angol)
Külön köszönet Székely Gábornak.

|| erős fényhatások, füst ||

MEGJELENÉSEK

“Van benne nem kevés olyan kép, gesztus, játékötlet – a szétszórt, megtaposott könyvektől kezdve, a tudatmódosító áramszüneten át az irdatlan erővel a szerkezeti elemekbe kapaszkodó Ljubáig – amelyet bizonyosan sokáig őriz majd a nézői emlékezet.”
Urbán Balázs, Színház.net

“Hegymegi Máté és Kovács D. Dániel rendezése valahogy fölfelé kaptat egy meredek emelkedőn, melynek a tetején Munch Sikolya vár ránk. Kurta Niké Ljubája foggal-körömmel kapaszkodik az odalentbe, de hát az már nincs is, csak lécek vannak, meg foszladozó könyvek; jól teszik a dolgos kezek, hogy elcibálják onnan, nincs könnyű dolguk, erős ez az asszony. Megérkeztünk.”
Csáki Judit, Revizoronline.com

Narratíva Kollektíva

A Narratíva Kollektíva 2019-ben alakult az intézményes és független színházi szcénában is sikereket elért színházrendezők egyedülálló összefogásának eredményeként. A színház és társművészetei területéről érkező alkotók szövetségének célja korszerű módszerekkel és hatásokkal kifejezni környezetük, a magyar fiatalok közérzetét és társadalmunk problémáit. Ezekről árnyaltan, felszabadultan, független keretek között gondolkodnak, párbeszédet keresve közönségükkel. Céljuk széles körben befogadhatóan, hosszútávon minél több társadalmi réteghez eljuttatni a körülöttünk lévő világról megfogalmazott kérdéseiket, a színház eszközeit felhasználva, határait feszegetve. Megalapítása óta a csapat hét egészestés előadást hozott létre. Emellett performanszokat juttatott el az ország szegényebb régióiba, színházi és nyári összművészeti fesztiválokon képviselte magát. A színikritikusok szavazatai alapján 2022-ben a Demerung kapta a legjobb hazai független előadás díját.

∕∕∕∕∕∕∕∕∕∕∕∕∕∕∕∕

A demerung filmes szakkifejezés, azt a néhány percet jelöli napfelkeltekor vagy napnyugtakor, amikor a fényviszonyok gyorsan és drámaian megváltoznak. Ilyenkor lehetséges éjszakai felvételeket rögzíteni, miközben van még némi fény. A történetben különös jelentősége van e napszaknak: a tudatalatti, és a természetfölötti itt ér össze. A képzelet és valóság határai elmosódnak, mindezt pedig a sötét, vagy a vakító világosság követi. A sötét, melytől oly gyermekien félünk, és az a fény, melyben a szembenézés egymással és magunkkal még a sötétnél is félelmetesebb felnőttként.