Vavra Júlia

Artists Like Me - dunaPart Edition

2023. november 24., péntek 16:00 – MU

Bemutató éve: 2023
Angol nyelven

"Az Artists like me Vavra Júlia diplomaprojektje volt az amszterdami SNDO - School for New Dance Development számára, amelyeket az alkotócsapat azóta újabb kontextusokban fejlesztett tovább. Az előadás fergeteges fricskát mér a kortárs művészeti világot mozgató viszonyrendszerre, ahol több mint 30 évvel a berlini fal leomlása után is a nyugati művészeti intézmények és iskolák birtokolják az érvényes megszólalási módokat és a művészeti pályához kapcsolódó karrierlehetőségeket. Az előadásban Vavra Júlia magyarországi művészekkel dolgozik együtt, akik a „feltörekvő kelet-európai művész” egy-egy fiktív perszónájaként mutatkoznak meg: nekik tulajdonított naivitással fogadják, ha egy kurátor meglátja bennünk a pallérozatlan tehetséget, profin árulják saját identitásukat vagy éppen bebocsáttatásért esedezve döngetik a jó nevű intézmények kapuit, hogy végre megkapják az elinduláshoz szükséges muníciót.

A darab ironikusan reflektál a kortárs művészeknek feszülő elvárások kézzelfogható ellentmondásaira: arra, hogy miközben a művészeknek folyamatosan fenn kell tartaniuk a kritikai diskurzust, másfelől el kell fogadniuk saját önkizsákmányoló, prekárius munkakörülményeiket és az élethosszig tartó eladósodást. Élesen kirajzolódik, hogy mennyire korlátos az EU-n belüli társadalmi mobilitás, melyet a nagy intézményeknél összpontosuló tőke határoz meg, és ahol a már nem-elég-szexi közép-európaiság sem más, mint mint mérsékelten érdekes egzotikum, olyan hívószavakkal összekapcsolva, mint goulash, palinka vagy Orban." Berecz Zsuzsa, kurátor

MEGJELENÉSEK

"Kigúnyolja a tánc konceptuális fordulatának kliséit (egy kurátor abszurd története, aki a magyar nagymama receptje alapján történő kenyérkészítést művészeti performansz-installációként kontextualizálja), a kelet-európaiakkal szembeni elfogultságot és egzotizálást (»á, magyarok, nagyon érdekes, ó, Amszterdamban, Salzburgban, Brüsszelben, Berlinben tanultak - biztos jók«). Gúnyt űz a helyi kontextusból (»én is az Előadóművészeti és Kutató-képző Stúdióban akarok kutatni és fellépni!«) és a nyugati egyetemekre beszivárgott vállalkozói nyelvből (szó szerint kapitalista szlogeneket olvas fel az amszterdami SNDO honlapjáról). Az előadás kétségbeesett kiáltásokkal zárul: »Engedjetek be! Engedjetek be! Engedjetek be!«, ami inkább szomorú, mint szórakoztató. A magyar nihilista humor éppen azért vicces és fájdalmas, mert annyira igaz, és minden nyomáspontra ujjal mutat. A »Szeretjük a magyar művésznőt, Marina Abramovicot« sor valószínűleg mindenkinek szól, aki nem tesz különbséget Budapest és Bukarest között (Abramovic egyikből sem származik). Orbán, akit a műben említenek, csak tünete és terméke egy strukturális egyenlőtlenségnek, amely nagyon mélyen gyökerezik és jól artikulálódik a fehéren, de nem teljesen (white but not quite) ebben a szövegben, amely a volt kommunista blokk jobbra tolódását arra vezeti vissza, hogy a kelet-európaiak állandó felzárkózási folyamatban vannak a Nyugathoz, de csak a kudarc feltétele mellett. Az online kép számos átdolgozásának egyikében a kint maradtak bőrszíne sötétedik - barnává válnak. Egy valószínűleg még nem véglegesített változatban a platformok, amelyeken keresztül bekukkantanak a játéktérbe, a digitális közösségi médiaplatformok, amelyek kirakatként szolgálnak, bemutatva a fal/képernyő túloldalán megvásárolható összes lehetséges életmódot."
Yasen Vasilev, Springback Magazine

Fellépők: Juhász Adél, Oláh Balázs, Molnár Csaba, Vavra Júlia, Szabó Veronika
Szerkesztette és forgatta: Vavra Júlia
Külső szem: Molnár Csaba
Fény: Mohácsi Júlia

A műsorban vetített videók a következő művészekkel együttműködésben készültek: Juhász Adél, Oláh Balázs, Molnár Csaba, Farkas D. Gergő, Raubinek Lili, Szabó Veronika.

Zene: Axel F - Crazy Frog, Dr Beat - Boszorkányszombat, Julow - track1, track 2, track 3, Machine Girl - The Storm, Oneohtrix Point Never - I only have eyes for you, Ariana Grande - Into you

Külön köszönet: Ana Vujanovic, Antonella Fittipaldi, Corina Mitrovici, Jelle Haen, Marina Orlova, Milena Weber, Nazar Rakhmanov, Parisa Madani, Pollak Lavinia.

|| meztelenség, füst, erős fényhatások (stroboszkóp) 14+ ||

VENDÉGJÁTÉKOK

SNDO-School for New Dance Development Graduation Festival, Amsterdam (NL), 2021
Batârd Festival at Beursschowbeurg, Brussels (BE), 2023

Vavra Júlia

"Eredetileg Magyarországról származom, de jelenleg New Yorkban élek és sokat ingázok Amszterdam, Berlin és Brüsszel között. Szabadúszó táncosként, képzőművészként, de egyfajta interdiszciplináris művészként, koreográfusként, előadóként, színpad- és fény tervezőként, médiatervezőként, a szcenográfiáért, eszközökért és a jelmezekért felelős személyként, videográfusként és szabad bölcsészként - mérhetetlenül érdekel az alkotás.
Erős technikai hátteret tudhatok magam mögött, balettból, magyar néptáncból, modern táncból, különböző urban táncokból, butohból, urban butoh-ból, floorwork-ből, shiatsuból, capoeiraból, modern futásból, népi jógából, szomatikus diszkó táncból, radikális nyújtásokból, képzőművészetből, performatív technikákból, filozófiából, történelmi nyelvészetből és improvizációból. Mindezen stílusok keveredésével egy olyan mozgás nyelvet kutatok, ahol a test egy hibrid, felismerhetetlen, absztrakt, megismételhetetlen, érthetetlen és teljes mértékben haszontalan formát ölt.
Ez egy meglehetősen ritka megközelítés.
Nem igazán vagyok benne biztos, hogy hol tartok jelenleg, mint művész. Különösen ezekben a felfoghatatlan és kaotikus időkben...
Nehéz.
Nehéz pontosan meghatározni, hogy mit csinálok, mire törekszek, de megpróbálom egy csomagba belesűríteni - ha megengedik, hogy így fejezzem ki magam;
Egyszerűen csak szeretek alkotni. Imádom az alkotást és a kreativitást, imádom meg kreálni a kreációt és meg kreálni a kreativitást és megkreálni a teret a kreativitásra és a kreációra.
Imádom a rivaldafényt, a színpad melegét, a figyelmet sugárzó szempárokat.
Ez hajt,
Egyszerűen szükségem van a figyelemre.
De nem igazán gondolom én magam “Showgirl”-nek.
Én kortárs művésznek vallom magam. Kortárs művésznek lenni számomra azt jelenti, hogy szociológiai, politikai, valamint pszichotronikus és pszichológiai szinten is releváns kapcsolatban állok a környezettel, a természettel és az emberekkel. Tulajdonképpen kapcsolatban állok az egésszel.
Az egésszel!
Bedobozolni, bekategorizálni valamit számomra olyan, mintha bedobozolnál egy disznót, és én nem vagyok doboz, vagyis nem vagyok malac. Én egy madár vagyok.
És a madár repül és megy és megy és megy és repül és megy és úszik és megy a vízbe és ugrik és tűz és madár és víz és föld és lélek és lélek és föld és lélek és föld és lélek és tűz, egy madár olyan, mint a csillagok!
Az égbolt! Ámítás
Tulajdonképpen amit ezzel mondani szeretnék a munkáimról az az, hogy az alkotásaim csak és kizárólag
Magamból eredeztethetőek
Ennek ellenére elutasítom az öncélú művészetet,
És mindenek előtt azért csinálom ezt, hogy változást hozzak!"