Kurátori indoklás a dunaPart6 programjához
Négy év kényszerszünet után idén novemberben újra lesz dunaPart. Az eseményt szervező Trafó - Kortárs Művészetek Háza felkérésére a hattagú, elméleti és gyakorlati színházi szakemberekből álló kuratórium (Bálint Orsolya, Berecz Zsuzsa, Jászay Tamás, Kricsfalusi Beatrix, Lukács Levente és Sándor Júlia) a június eleji határidőig érkezett rekordszámú, 187 jelentkezést több online ülés keretében értékelte és vitatta meg. Az egyeztetések során körvonalazódott az az alább ismertetett, rugalmas és nyitott szempontrendszer, melynek segítségével a végső programba bekerült 22 darab előadást kiválogattuk.
A dunaPart célja 2008-as megalapítása óta változatlan: a platform felkért kurátorok közvetítésével elsősorban a magyarországi független előadó-művészeti szcéna aktuális állapotáról, meghatározó és új alkotóinak munkáiról kíván számot adni a külföldi szakemberek számára. Kiemelt cél az itt születő vagy már létező együttműködések segítése, továbbá a nemzetközi forgalmazás támogatása, a magyar előadó-művészet külföldi promotálása. Tapasztalatunk szerint elsősorban a független előadó-művészeti közeg tud és képes olyan produkciókat kiállítani, amelyek nemzetközi kontextusban is megállják a helyüket.
Amíg hagyják és amíg tud: a magyarországi függetlenek e pillanatban is a túlélésért küzdenek, de az is látszik már, hogy többen feladják a harcot. A kulturális kormányzat a 2010 óta tartó időszakban eltérő intenzitással, de változatlanul ellenségként tekint a független, sokszor kritikus hangvételt képviselő alkotókra. A 2020-as pandémia látványosan felemésztette a terület tartalékait, ezután pedig a 2022 februárja óta tartó orosz agresszióra hivatkozva meghozott restriktív kormányzati lépések nehezítették meg radikálisan a munkát. A rendkívül bonyolult magyarországi színház-finanszírozási szisztéma vesztesei mostanra egyértelműen a függetlenek: előzetes egyeztetés nélkül drasztikusan csökkentett működési támogatás; elnyert, de hónapok óta ki nem fizetett pályázati támogatások; a nemzetközi együttműködések megnehezítése az EU-s önrész-pályázatok kiszámíthatatlan kezelésével és korlátozásával - a pályájukat kezdő vagy éppen évtizedek óta alkotó független művészeknek ilyen körülmények között kell(ene) dolgozniuk.
Fontos tehát leszögezni, hogy a legutóbbi, 2019-ben megrendezett dunaPart óta az alkotás körülményei radikálisan megváltoztak Magyarországon. Válogatásunk reflektál ezekre a folyamatokra. Minden krízis hoz magával pozitívumokat: a független közegben jellemzően több kisebb, de a korábbitól eltérő szerveződésű kollaboráció tűnt fel, az állandó társulatok mellett (és részben helyett) jellemzővé vált az alkalmi, projekt alapú előadás-készítés. Bizonyára a nemzetközi szinten is erősödő financiális és infrastrukturális bizonytalansággal is összefügg az előadásokban az önreflexió felerősödése, a pandémia vagy a kiégés mint téma megjelenése, illetve az, hogy sok esetben az alkotási folyamat válik a mű tárgyává.
A válogatásban az innovatív, a műfajjal, esztétikával, kifejezési eszközökkel kísérletező munkák nagy számban képviseltetik magukat. A válogatás során figyelembe vettük, hogy melyik előadás mennyire releváns magyarországi kontextusban, illetve mennyire működőképes nemzetközi keretek között. A válogatásban többségében olyan alkotók szerepelnek, akik korábban még nem léptek fel a dunaParton: elsősorban nekik akarunk lehetőséget biztosítani a nemzetközi bemutatkozásra. Jól ismert nevek is feltűnnek ugyanakkor: esetükben olyan új utakat azonosítottunk, amelyekről úgy véljük, érdekesek lehetnek a külföldi vendégek számára. A válogatás műfaji, esztétikai, stiláris határokra való tekintet nélkül kíván széles merítést ajánlani elsősorban, de nem kizárólag a független előadó-művészeti területről. Több alkotó/előadás esetében úgy véljük, hogy maga az alkotási módszer az, ami “utaztatható”: akár workshop, akár licensz előadás alapját jelenthetik a Budapesten látottak.
A válogatásban a művészeti termék felől a folyamat felé, a zárt esztétikák felől a nyitottak felé mozdultunk. A kutatás mint folyamat, a művész munkája mint a reflexió tárgya hangsúlyosan jelenik meg. Ebből következően az általunk figyelemreméltónak tartott előadásokban a néző szerepe és pozíciója is átalakul: a nézőnek a jelenlétében zajló munkát kell megélnie, megfigyelnie, kutatnia. A néző az esztétikai kommunikáció aktív részesévé válik, vagyis a performerek figyelme a közönséget is kihívások elé állítja. Ezenkívül több előadás reflektál a fizikum és szubjektum kapacitásainak kiaknázására, újradimenzionálására, megkérdőjelezésére, vagy éppen az autobiográfia performatív aspektusaira.
Az elmúlt években számos magyarországi alkotó választotta kényszerű okokból az időszakos vagy végleges emigrációt, aminek köszönhetően a dunaPart nemzetközisége is a korábbiaktól eltérő fénytörésben jelenik meg. A válogatásban feltűnik a diaszpórából alkotás jelensége, tematizálódik a “hazai” kérdése, illetve élesen rajzolódik ki egy hálózatosabb, a korábbinál fizikailag széttagoltabb produkciós környezet. Nagy kérdés ugyanakkor, hogy a Magyarországon maradt alkotókat képes-e megtartani bármilyen erő: a szigetszerű kisközösségek egyelőre kitartanak, de nem tudhatjuk, hogy meddig.
Bálint Orsolya, Berecz Zsuzsa, Jászay Tamás, Kricsfalusi Beatrix, Lukács Levente, Sándor Júlia
