A dell’arte formavilágából táplálkozó előadásban karakterek, szerepek bukkannak fel és cserélődnek a színen. Nem tudni, honnan jöttek s hova tartanak, de maszkjaik az „itt és most” terében nyomást gyakorolnak egymásra, s benyomásokat keltenek a nézőben – rögtönzött és esendő létezésükben a szavaknak és állapotoknak nem mindig van oksági összefüggésük, sebezhetőségük, ennek ellenére, mégis részvétet ébreszthet.