Belép Serge, és behozza a festményt, amelyet most vásárolt kétszázezer frankért (kb. 6 millió forint), hogy megmutassa barátjának, Marcnak. Mielőtt a képről levenné a leplet, Serge láthatóan izgatott, szemében egyszerre aggodalom és büszkeség – Marc véleménye fontos neki. A fehér vásznon fehér pászmák. De azok is csak akkor látszanak, ha „megfelelő” szögből nézzük.
A kép lényegében üres, fehér mező. És Marc azt kérdezi barátjától, Serge-től: Te tényleg kétszázezer frankot adtál ezért a szarért? A kocka el van vetve… Yasmina Reza finom rajzolatú, érzékeny, szellemes darabja megmutatja, hogy a barátságot – vagy a szerelmet – szinte sose nyilvánvalóan fontos, hanem látszólag mellékes dolgok határozzák meg. A fehér festmény magának a darabnak a jelképe lesz, amelyre mint vetítővászonra a legmulatságosabb, legabszurdabb, legkomplikáltabb érzések vetülhetnek.

„Mein Vater war Iraner, meine Mutter Ungarin, meine Großeltern liegen irgendwo in Amerika begraben. Meine Mutter war Violinistin, mein Vater – von Beruf Ingenieur – spielte Klavier.“ Die iranisch-französische Autorin Yasmina Resa selber lebt in Paris, der Wahlheimat ihrer Großeltern. Bereits ihr drittes Stück, „Kunst“, avancierte 1994 zum absoluten Welterfolg. Es erhielt mehrere internationale Preise und war ihr Durchbruch zur weltweit meistgespielten zeitgenössischen Dramatikerin. Ihre in 40 Sprachen übersetzte Komödie „Kunst“ ist nicht auf quasi allen Bühnen Europas gelandet, weil die Autorin einen souveränen Abriß von abstraktem Kunst(-un)verständnis liefert, es geht viel mehr um das Portrait einer Männerfreundschaft, das sie hier flott mit vielerlei Facetten hinmalt.