2001-ben Pécsre került, az országos színházi találkozó szakmai programjába, ahol a széles közönség is megismerte működését. Három éve ismét megújult, és többlépcsős drámafejlesztési programmá változott. Ennek keretében munkájukhoz, majd szövegeik közönség előtti bemutatásához tapasztalt dramaturgoktól kapnak szakmai segítséget a szerzők. Az idén február derekán Nyíregyházán kezdődött el a fejlesztési munka. Az írók az ottani tapasztalatok alapján átdolgozva hozzák el darabjaikat Debrecenbe, a Deszka Fesztiválon történő bemutatkozásra. A júniusi, utolsó állomás ismét Pécs, ahol az addigi együtt gondolkodások eredményét, az idei Nyílt Fórum hat drámaszövegét felolvasószínházként élvezheti majd a közönség.

A Nyílt Fórum nyilvános programján való részvétel mindenki számára nyitott és ingyenes.

Berecz Boglárka: Félelmeink

A Matild meghalt. „Vagyis hát reggel úgy ébred, hogy meg volt halva.” Hat óra tízkor jöttek érte a mentők, 8 óra tízre pedig már az összes utcabeli barátnő tud – az idő közben kissé elferdített – tragédiáról. Történetem szereplőit mindenki ismeri: átadjuk nekik a helyet a buszon, (vagy elérik, hogy átadjuk), váratlanul beszélgetni kezdenek velünk a zöldségesnél, ezekamaifiatalok tekintettel néznek ránk, ha kettőnél több sört veszünk a Sparban, és akkor is tukmálják belénk az ételt, ha már több mint jóllaktunk. Ők a világ öreg nénijei. A gyász emlékezeti őket arra, hogy lassan az ő idejük is lejár. Elindul az élet-halál harc az életért, a halál ellen. Szíverősítőkkel, kocogással, cukormentes étrenddel. Tovább fokozza a hangulatot, hogy Ábel, Matild férje váratlanul otthonba kerül, ott pedig köztudottan azok laknak, akikről már senki nem akar gondoskodni. Kétségbeesetten próbálják megváltozatni az életüket, jóvátenni hibáikat, bepótolni az át nem élt boldogságokat, elkerülni a magukra maradást, mielőtt még nem késő. Persze mindig akad olyan is, aki ragaszkodik a jól bevált strucc-módszerhez és nem hajlandó tudomást venni saját félelmeiről…

A szerzőről:
Ha szín lehetnék, okkersárga lennék. Ha állat lehetnék, madár lennék. Ha betegség, sclerosis tuberosa, ha vers, egy rapszódia, ha bútor, éjjeliszekrény, ha Harry Potter szereplő, Lupin, ha virág, pitypang, ha használati tárgy, fogkefe, ha fűszer, fahéj, ha Disney hercegnő, Megara és így tovább, és így tovább…

Dézsi Fruzsina: Nehéz az istennek velünk

Jugoszlávia, 1991.: új arénát nyit a történelem. Ebben a küzdelemben nincs semmi heroikus, csak menekülés, elfojtás és árulás. Mészárlásba belekényszerített emberek, hirtelen felnőtt gyerekek, csatatérré vált otthonok. A szétszakadó országban még a győztesek is áldozatok, hiszen a jövő értelmét veszti, ha halállal kívánják megváltani. Az állampolgárok itt csak torzók maradhatnak. Torzók, akik lábjegyzeteket írnak az elhazudott valósághoz. Ugyanúgy széthullnak, mint az őket körülvevő világ: a barátságok és a családok felbomlanak, a mesterséges identitás ráég a bőrre, a félelem megeszi a lelket. Ez már nem csupán a szétszakadt Jugoszlávia, hanem a jelenünk, amivel éppúgy képtelenek vagyunk szembenézni, mint a múlt gondosan takargatott bűneivel. És amíg ezt nem vesszük észre, addig szemlesütve bukdácsolhatunk át újra meg újra a saját magunk teremtette kataklizmákon.

A szerzőről:
Dézsi Fruzsina (1995) kritikus, szerkesztő. 2017-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar alapszakos hallgatója, jelenleg a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem drámaírói mesterképzésén tanul.  2018 novemberétől a Lumiere Filmiskola forgatókönyvíró hallgatója, tagja a Színházi Kritikusok Céhének és a Magyar Újságírók Országos Szövetségének. 2019-től a dunszt.sk kulturális portál, illetve a Prae irodalmi és kultúratudományi folyóirat szerkesztője.
 

Kele Fodor Ákos: Az egyse

Az egyse a XIX. századi magyar daljáték soha nem létezett tragikus válfaja, a fekete daljáték, melynek zenés betétei Kárpát-medencei népek népdalainak dallamára íródtak.
A mesei 18. században játszódó kísértethistória egy kuruc kori kincs és az „angyalcsinálás” kapcsolatáról szól. A darab arra a hipotézisre épül, hogy legkésőbb a kuruc küzdelmek idején történt dúlások és fosztogatások eredményezték azt a mélyszegénységet, amelyből később az egykézés kultúrája kinőtt.

A magyar folklórirodalom döbbenetesen gazdag a magzat- és csecsemőgyilkosságok praktikáiban és a hozzájuk kötődő, nemritkán igen horrorisztikus hiedelmekben. Az egyse ezt a hagyományt eleveníti meg nagy részletességgel, továbbá valós, a kurucz kor elbeszélő költeményeiben is megőrzött, kegyetlen történelmi eseményeknek is emléket állít.

Az özvegy Borbála Léna grófnő második férje, Tremakordiás György egy kuruc vitéz szellemével megöleti nevelt lányát, Lilit, hogy öröklés révén megkaparintsa a gróf által ismeretlen helyre rejtett kuruc kincset. Ám ez csak a Lili holttestén lévő nyakék segítségével található meg. Tremakordiás jobbágyaival akarja exhumáltatni a testet, de azok tévedésből rossz helyen ásnak, így szabadjára engedik az agyvelőt szopó csecsemőkísértetet, Jámbor Jancsikát, a megtorló szellemet, aki az újszülöttjüket, magzatukat megölő embereken áll bosszút.

A darab során Jancsika sorban látogatja és öli meg a jobbágyokat, mert mindegyikről kiderül, hogy maga is elcsináló.

A darab másik tézise, hogy a magzatelhajtás, a szülés-születés és a csecsemőgondozás horrorisztikus hiedelemvilága és babonaságai nem a félelem vagy az iszony szublimációját hivatottak szolgálni, hanem a bűnök elleplezését.

A szerzőről:
Kele Fodor Ákos, intermediális író, drámaíró, a Tea Kiadó főszerkesztője. 2008-tól az Erdélyi Vándorszínház színműírója. A Bükkfaszéki Márika című darabja szerepelt a gyergyószentmiklósi Kollokviumon, a Kisvárdai Fesztiválon és a DESZKA Fesztiválon. Könyvei: Textolátria (versek; Gérecz Attila-díj, 2011), Echolália (multimédia, 2016), A szív vége – cigány újmesék (2018).