„Csak az ép, önbizalommal bíró társadalmat jellemzi, hogy drámai gondolkodásra képes, hogy ellentétekben tudja látni az emberi világot, és bölcsen, noha korántsem megadóan belátja: nem minden konfliktus kezelhető, sőt, a legtöbbet nem is lehet megoldani, és ezzel együtt kell élni.
A gyáva társadalom szűkölve elfordul és behunyja a szemét, ha a drámaisággal találkozik.”
Spiró György

Minden nehézség dacára 2011-ben is megtartjuk a debreceni DESZKA Fesztivált, annál is inkább, mert az idei egyúttal a rendezvényünk ötéves kisjubileuma lesz. A meghívott előadásokkal, ha nem is átfogó képet, de betekintést nyújtunk a magyar dráma hazai színpadi életébe.
A kortárs színműveknek a Csokonai Színház nem csupán átmeneti befogadó helye lett, de az elmúlt évadok során bizonyítottan valódi műhelyévé is vált. Öt év alatt jó néhány ősbemutatót tartottunk, és több eredeti darab is született, illetve születőben van nálunk.
A DESZKA Fesztivál annak idején a Drámaírók Kerekasztalának kezdeményezésére jött létre, és talán a többi fesztiváltól épp az különbözteti meg, hogy valóban kerekasztal jellege van: a szerzők, rendezők, dramaturgok és a színészek a drámaírás/drámajátszás rendkívül izgalmas szakmai problémáit vitatják meg közönség előtt. De minden problematika gyökerénél kimondva kimondatlanul ez a kérdés áll: szembe mer-e nézni a ma embere a
drámaisággal?
Elmondhatjuk, hogy a Csokonai Színház elmúlt évadjainak kínálata „drámai” – mi hiszünk a dráma gyógyító, felszabadító erejében. A színjátszás felelőssége ma – e sokat emlegetett gazdasági, kulturális, morális stb. válság idején – épp az, hogy bátorrá tegye az embereket.
Ne szőnyeg alá söpörni, ne csak „búfeledni” menjünk színházba, hanem újra a léttel való szembesülésért, ahogy tették azt korunkhoz hasonlóan heroikus időkben. A dráma segíthet bennünket abban, hogy felnőjünk a jelen már-már apokaliptikusnak tűnő kihívásaihoz. Hol és kik írják ma a drámákat? Hol és kik nézik ma bátran őket?