DESZKA 2011 - Ajánlás
a válogató a DESZKA Fesztiválról
Fábri PéterA DESZKA Fesztivál, a kortárs magyar dráma egyetlen országos fesztiválja a Drámaírói Kerekasztal kezdeményezésére jött létre. Először vándorfesztivál volt, megjárta a Petőfi
Színházat (Sopron) és a Gárdonyi Géza Színházat (Eger), végül 2007 óta a Csokonai Színház rendezi meg minden évben, most, 2011 februárjában már ötödik alkalommal.
A fesztivál megrendezéséért nem versengtek a színházak. Pedig kortárs művek nélkül nem színház a színház. Agyonaktualizálhatja egy rendező Shakespeare bármely remekművét, még az sem fog annyit elárulni a mi örömeinkről és gondjainkról, életvitelünkről, szokásainkról, nyelvünkről, mint egy olyan színdarab, amelyet a mi korunkban élő, kortárs író alkot, függetlenül attól, hogy témájául a jelent vagy a múltat, esetleg saját fantáziavilágát választja.
És nincs az a film- vagy televíziós felvétel, amely olyan pontosan mutatja meg és őrzi a ma élő, de elmúló színház pillanatnyi állapotát, mint egy jó író színpadi műve. Molnár Ferenc nélkül ma nem tudnánk, mi volt a híres vígszínházi stílus. Spiró Csirkefeje nélkül nem tudnánk, hogyan játszott Gobbi Hilda a színpadon. Gobbi életre keltette Spiró darabját és Spiró szövege őrzi Gobbi lélegzetvételét és gesztusait.
A fesztiválon, néhány kivétellel, az általam ajánlott előadások lesznek láthatók. Amíg válogattam, harmincnégy előadást láttam élőben és kilencet dvd-n. Természetesen a színház, mint vendéglátó a fesztivál keretében eljátssza saját kortárs magyar produkcióit. Ajánlásaimban semmilyen műfaji előítéletre nem voltam tekintettel, egyedül arra figyeltem, hogy a meghívott előadások alapjául színvonalasan megírt, másutt is jól megrendezhető és eljátszható darabok, magyarán írói művek szolgáljanak; és persze arra, hogy ezek a művek a lehető legjobb előadásban kerüljenek a nézők elé.
Nagyon kellemes meglepetés volt számomra, hogy milyen sok jó darabot és jó előadást láttam. Előfordult persze, hogy vérzett a szívem, mert láttam jó darab gyönge előadását, és azt a darabot ezért nem ajánlottam a műsorba; és volt példa a fordítottjára is – ilyenkor sajnáltam a színészeket és a nézőket, és nem nagyon értettem a komoly munkát végző rendező darabválasztását. Láttam néhány blöfföt is. De az összbenyomásom mégis az volt, hogy a kortárs magyar dráma kitűnő állapotban van, és remélem, ezt a fesztivál közönsége is így látja majd.
Szigliget, 2010. december 31.