Szörényi László (1945) spiritusz rektora a maga szakmájának. Kivételes felkészültségű tudós, irodalomtörténész, 1997 óta az MTA Irodalomtudományi Intézetének igazgatója.
Görög-latin-perzsa szakon szerzett oklevelet az ELTE-n. Nyelvekhez való vonzódását jól
jellemzi az a legutóbbi tanulmánykötetében – „Újzélandot választottam ki új hazámul” – megjelent életútinterjú, melyben egy játékos „kiszámoló” során közel húsz általa beszélt
vagy értett nyelvet említ. Egyetemi katedrája 1973 óta Szegedhez köti, ahol a neolatin filológia
tanáraként 2002 óta az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszéket is vezeti. Kutatási
területe a magyarországi humanizmus korától a 17–18. századi magyar és újlatin költészeten át a 20. századi és a kortárs magyar irodalomig terjed. A ’80-as évek elején az akkoriban célkeresztben álló Mozgó Világ munkatársaként és szerzőjeként a „Péterek” (Nádas, Esterházy, Hajnóczy, Turcsány), valamint Kovács István, Szőcs Géza, Weöres Sándor műveit mutatta be. Mai napig számos tudományos periodika és irodalmi folyóirat szerkesztőbizottságának tagja.

Tengernyi publikációját áttekintve nem egy szobatudós, hanem egy közvetlen kommunikációra termett személyiség képe rajzolódik ki. A tanítványok szeretetétől övezett professzor a rendszerváltozás után politikai közfeladatot is vállalt. 1991-től 1995-ig képviselte hazánkat római nagykövetként. A televízió képernyőjén is gyakran feltűnik, ha a humanizmus korának irodalmi áttételű olasz-magyar kapcsolata a téma, vagy a reformkor nagyjainak személyes hangú bemutatása a feladat. Ezek a közelképek Szörényi László drámai alkatáról vallanak, akinek „irodalmi színpadán” folyamatosan zajlik a küzdelem a szellemi létezés jogáért, a csonkítások, a felejtés, a nyelvromlás ellenében.

Színházi berkekben sajnos még mindig általánosan jellemző az elmélet-ellenesség, a félelem, hogy kritikusaink az irodalmiság bélyegét üthetik a művekre, ha úgymond „túl
sok” bennük a szó. Amikor a 2011-es DESZKA szakmai beszélgetéseinek irodalmi, színháztörténeti horizontját Madáchtól Weöresig jelöltük ki, az anekdotázásra mindig kapható
Szörényi Lászlóra mint lehetséges mentorunkra gondoltunk, aki a literatúra felöl képes áthidalni a papírlap és a színpad között tátongó szakadékot.