A nyíregyházi színház meghívására 2013. május 21-én, kedden 19 órától társulatunk újra Magyarországon vendégszerepel a Világjobbítókkal. Mint ismeretes, az itthon és a debreceni Csokonai Színházban is komoly sikernek örvendő előadás rendezője a nyíregyházi színház igazgatója, Tasnádi Csaba, a darab szezője pedig testvére, Tasnádi István, akit a kortárs magyar drámaírás kiemelkedő egyéniségeként tart számon a szakma.

„Mint azt bizonyára sokan tudják, a nyíregyházi színházzal hagyományosan jó a kapcsolatunk. Már a rendszerváltást követő első évtizedben is számos együttműködés született a két színház között, ezt a kedvező viszonyt pedig az elmúlt évek során még szorosabbra fűztük a két intézmény között. Tasnádi Csaba nevéhez az elmúlt évadok két, nagysikerű szatmári bemutatója is köthető: a Malacbefőtté és a Világjobbítóké (mindkettő Tasnádi István darabja). A két intézmény több alkalommal is közösen pályázott különböző forrásokra, egy ilyen pályázatnak köszönhetően jöhet létre a következő évad egyik fontos produkciója is, melyet szintén Tasnádi Csaba rendez majd. Az idéi évad elején a két intézmény vezetői egy közös együttműködési nyilatkozattal erősítették meg ezt a határokon átnyúló kapcsolatot. Fontos célunk, hogy ez az együttműködés ne pusztán az intézményeink számára, hanem a két színház közönsége számára is érzékelhető hozadékkal járjon, például kölcsönösen megismerhessék a partnerintézmény néhány legsikerebb előadását is. Ennek az együttműködési folyamatnak fontos állomasa ez a mostani nyíregyházi meghívás is, amely révén most a debreceni nézők után a nyíregyháziak is láthatják a Világjobbítókat, amelyet már csak azért is nagy öröm számukra is bemutatni, mert a szatmári és debreceni tapasztalataink alapján az idei évadunk egyik legkedveltebb előadásának számít.” - fogalmazott Bessenyei Gedő István, társulatunk PR-vezetője.

A Világjobbítók eleven, vérbő, nyelvileg bravúros, dialógusaiban feszes dráma, amely csupán alapszerkezetében emlékeztet a Don Quijote sztorijára, ám mindenestől kortársi fogantatású komédia. A szerző könnyedén emeli át drámába a búsképű lovag s fegyverhordozója figuráját, ám áthelyezi őket magyar környezetbe, a kilencvenes évek végének rendszert váltott, balkanizálódott miliőjébe, szövegeiket telíti az ezredvég lepusztult hadováival, a cselekményt átszövi virtuális és valóságos erőszakkal, a játék vizuális terére pedig rávetíti az interaktív média fantasztikus és öldöklő képeit.
A Világjobbítók megejtő humorral és iróniával mutatja be az elképesztően lepusztult, balkanizálódott viszonyokat, a barbarizálódott külvilág hiszterizált mindennapjait. A gyilkos és frivol játékok mégis valamiféle derűt sugároznak: a viszonyokon felülemelkedni képes ember szikár – ámbár némiképp anakronisztikus – optimizmusát.
Előadásunk arról beszél, hogy a kulturális hagyományait elveszítő ember óhatatlanul lecsúszik és erkölcsileg talajtalanná válik. Az élő tradícióhoz való makacs ragaszkodás pedig, még ha néha megmosolyogtatóan naivnak tűnik is, a szellemi túlélés egyetlen lehetséges útja és forrása. A négyszáz éves mítosz kortárs újragondolása ezt a folyamatosságot tükrözi.