A komédiás komédiája
Beszélgetés Tóth-Máthé Miklóssal

- Mikor írta A rögöcsei csoda című komédiáját?

- Bizony ennek múltja van és méghozzá elég kalandos. A komédia a nyolcvanas évek elején született, nem sokkal azután, hogy megírtam A fekete ember című történelmi drámámat, melynek három évadot kellett várnia, amíg 1984 december 19-én bemutatóra került sor a Csokonai Színházban. A rögöcsei csodát ennek a hosszú várakozásos időszaknak a kezdetén írtam és színre kerülésben majdnem megelőzte A fekete embert. Ugyanis a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház akkori igazgatójának, Bozóky Istvánnak megtetszett a darab és műsorra tűzte az 1983-84-es szezonban Fogadó a három halotthoz címmel. Azonban a színháznál igazgató változás következett be és az új direktor egyszerűen nem vállalta föl elődje műsortervét. Az sem érdekelte, hogy ezáltal szerződésszegést követtek el velem szemben és kártérítést kellett fizetniük a részemre.

- Nem próbálkozott újabb színháznál a komédia bemutatója érdekében?

- Elment a kedven a „házalástól”. Különben is, akkor még némileg kárpótolt ezért a kudarcért A fekete ember nagy sikerű bemutatója. És azután jöttek egyre, másra a műveim, regények, novelláskötetek, később újabb drámáim bemutatói. Azonban A rögöcsei csodát változatlanul erős, témájában is eredeti szatírának tartottam és hittem, hogy elérkezhet még az ő ideje is. Éppen ezért 1989-ben két másik színpadi művemmel együtt (A fekete ember, Két nap az akácosban) „bezártam” egy könyvbe, hogy legalább így maradjon meg az utókornak. Titokban talán abban is reménykedtem, hogy ily módon esetleg még felfigyelhetnek rá.

- Volt valamilyen reális esemény, mely ihlette a darab témáját?

- Nem volt. A témát az emberben megbúvó jó és rossz ihlette, mely rendszerektől független. Az alapötletből írhattam volna akár tragédiát is, de mégis a szatirikus komédia mellett döntöttem. Mert ebben az esetben –bármely hihetetlen- a komédia „tragikusabban” láttatja mindazt, ami nem csupán keletkezése idején volt aktuális, de ma talán még inkább.

- Hogyan került most elő a komédia?

- Mivel 2010-ben kiadtam egy kötetben a történelmi drámáimat Tűz és kereszt címmel, úgy gondoltam a komédiáim is megérdemelnék, hogy kötetbe rendezzem őket. Tavaly ki is választottam azt a hatot, amelyeket alkalmasnak találtam erre és ebből az alkalomból csiszoltam át A rögöcsei csoda első változatát a jelenben játszódóra. Ekkor kaptam a felkérést a Csokonai Színháztól, hogy szívesen vennék, ha az Én, Károli Gáspár című monodrámám után egy komédiámat is felajánlanám bemutatásra. A rögöcsei csoda mellett a Romrázók című darabomat is beküldtem és az összehasonlításban az előbbi győzött. Úgy vettem ezt, mintha kései elégtételt kapott volna a hajdani „meghurcoltatásért” és a bemutatót természetesen Bozóky István emlékének ajánlom.

- Önről köztudott, hogy színész is. Kóti Árpád szerint –akivel még együtt is játszottak- nagyon jó színész volt. Az Önben meglévő színészi képesség segítette a drámaírót?

- Igen. Már csak azért is, mert sosem tagadtam meg színész voltomat. Amióta elhagytam a pályát sokszor tartottam előadóesteket vagy léptem fel különböző alkalmakkor. Két CD-t is kiadtam. Egyiken Ady verseit szavalom (Kín és dac), a másikon Csokonait szólaltatom meg (Vitéz Mihály ébresztése). A színész tehát változatlanul bennem van és nem csupán a drámaírót segítette, de egyáltalán az írót. Egyébként Kóti Árpival magunkban hordozzuk egymás ifjúságát és ő talán még most is a színész kollégát látja bennem –nem is baj- pedig már több darabomban is játszott. A rögöcsei csodában is övé egy nagyszerű szerep.

- Beszélgetésünkből úgy vettem ki, mintha nem is egy sok kötetes ismert íróval, drámíróval ülnék szemközt, hanem a színésszel. Mintha mindazt, amit írói pályáján elért, neki is bizonyítani akarná, hogy ebben ő is benne van. 2011 augusztusában aranydiplomát vehetett át a Színművészeti Egyetemen és a társai Önt kérték meg, hogy beszéljen ebből az alkalomból. Ön egy versét is elmodta akkor.

- Így igaz, és az interjút talán zárhatnánk is ezzel. A rögöcsei csoda olvasópróbáján úgy is azt kértem a „játszó személyektől”, hogy ne az írót nézzék bennem, hanem a kollégát és úgy álljanak hozzá a műhöz. Bízom benne így tettek és én meg hadd bizonyítsam ezzel a versemmel is, hogy változatlanul közülük való vagyok.

Az interjút készítette: Kulcsár Edit

Tóth-Máthé Miklós

Aranydiplomás társaimhoz

Fél évszázad által sújtván
Nagy reményeinknek hulltán
Már csak a múltunk köszön vissza
De kedvünk mégse bornemissza
Mámoros attól, hogy élünk
S csak azért is remélünk
Mert nekünk már ez a fontos
Minden egyéb viszonylagos
Hiszen mi már sokat láttunk
Míg a hírnévért sorba álltunk
Láttuk a színt és a fonákját
A sugárzó fényt és az árnyát
Igazunk olykor hamissá lett
A jó meg sokszor rosszat vedlett
Láttuk kidőlni társainkat
Velük pusztulni álmainkat
Mit akarunk még elérni
Csak magunkkal jóban lenni
Hisz’ kinek hogyan sikerült
Mára már az is kiderült
De mi ettől se lettünk mások
Nagy utat járt komédiások
Akik most így egymásra nézve
Ráláthatunk a régi egészre.

Tóth-Máthé Miklós eddig bemutatott drámái:
Két nap az akácosban (1977)
A fekete ember (1984)
A zsoltáros és a zsoldos (1991)
Méliusz (1996) Rodostó (2003)
Én, Károli Gáspár (2009)