"Az óriásokról tudni kell, hogy réges-régen a hegyekben meg az erdőkben éltek, sziklából volt a válluk, mohából a szemöldökük, és szabadon jártak a világban. Fiatal volt még akkor az emberiség, és az óriások vigyázták az álmát. Nagy viharok idején például felálltak a hegytetőre és megfogták a villámot, nehogy a falvak házaiba csapjon. Máskor meg, amikor sokáig nem esett az eső, kicsavarták a felhőket, hogy az emberek szomjan ne haljanak. Amikor aztán az emberiség cseperedni kezdett, nem kellett már többé vigyázni rá. A világ egyre kisebb lett, az erdők megfogyatkoztak, az óriások pedig beköltöztek a városokba. Nem járhattak többé szabadon, lábuk belegyökerezett a földbe, gerincük lépcsőház lett, szemük ablak, mutatóujjuk villámhárító.” Írja Gimesi Dóra varázslatos meséjében. És mi történt ezután? –kérdezzük kíváncsian - Még most is itt vannak köztünk? Mit csinálnak?

A mi óriás hőseink szerelmesek, ami rengeteg kalamajkához vezet. Óriási nevetések és óriási könnycseppek kísérik történetüket. Szerelmes házakban lakni nem mindig kényelmes dolog, hiszen rengeteg váratlan esemény történhet a lakókkal. Vajon egymásra talál – e Jankó, az óriásfiú, és Etelka az óráslány. Nem lesz könnyű, de hátha…