Színházak
Deszka Fesztivál
- 2023/2024
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2004/2005
Egressy ZoltánPortugál
- MasniNémet Mónika
- BeceNémedi Árpád
- KocsmárosSzula László
- RetekKőrösi András
- PapLugosi György
- CsipeszNyári Oszkár
- AsszonyLestyán Luca
- SátánLecső Péter
- FeleségCsapó Virág
- BittnerTóth Géza
- rendezőTóth Géza
- díszlettervezőHorváth BettinaVarjas Zsófia
- jelmeztervezőHorváth BettinaVarjas Zsófia
- világítástervezőDénes Attila
- súgóCsorba Mária
- ügyelőSalamon Bernadett
- segédrendezőHollósi Katalin
"Szuvenír joga egyébként abszolúlt"
Egressy Zoltán Portugál című tragikomédiája egy isten háta mögötti faluban, Irgácson játszódik, ahová egy nap érdekes idegen érkezik. Bece, a Budapestről jött fiú szeretne megpihenni, feltöldődni a vidéki élet csendjében, mielőtt továbbindulna Portugáliába. Itt azonban, a falu közösségi életének központjába, a kocsmába belépve - akaratán kívül - alaposan felkavarja a hétköznapok állóvizét. Masnival, „a kocsmáros lányával szövődő kapcsolatán keresztül érzelmek, érdekek és erőviszonyok hajszálfinom szövedékébe tapos bele, emberi életeken, értékeken gázol keresztül." Végül botrány, zűrzavar, késelés, felfordulás költözik Irgácsra és a kocsmába...
A darab szól az elvágyódásról, az elvágyódás mélabújáról. Szól a szabadságról, a szabadság határairól, a toleranciáról, álomról és valóságról. Mindez sok parodisztikus elemmel, humorral, iróniával jelenik meg Egressy művében.
Egressy Zoltán a Portugálról
A Portugál-érzés: elvesztett vagy soha nem birtokolt dolgok iránti vágyódás, sóvárgás, belenyugvó csendesség, egyszerűség, nyugalom. Béke. Halál. Ilyesmi...
Annyira megszerettem ezt a dolgot, írással helyzeteket teremteni, figurákat jellemezni. Ez a nehézsége és szépsége is, hogy nincs lehetőség a leírásra, csak konkrét dialógusok vannak.
„Álltam egyszer a Katona kirakatánál, nézegettem az előadásképeket. A kilencvenes évek
közepén lehettem. Arra gondoltam, milyen lenne, ha drámákat írnék, és játszanák egyik darabomat. Álltam később a Katona büféjénél, vártam a Portugál-premiert. Kilencvennyolc októberében voltam. Arra gondoltam, hogy egyszer erre
gondoltam.”
„Ha az ember (aki nem portugál) odautazik (Portugáliába), és este kiül az Atlanti-óceán partjára, nézni, ahogy lemegy a nap, tényleg történik valami a melle mögött. Ha nézi egy darabig azt a nagy vizet, hallgatja a robajt, amivel a hullámok partot érnek, valamit megsejt
a világ végéből, meg abból is, hogy milyen picike. Esetleg abból, hogy mi az a végtelen.
Félelmetes, hihetetlen tiszta időben a látvány: a horizont végén van egy kis hajlat. Ott fordul
a föld. Ezt Bece elmeséli ebben darabban, bár ezt elmesélni nemigen lehet. Elvesztett, vagy
soha nem birtokolt dolgok iránti vágyódás, sóvárgás, belenyugvó, csendesség, egyszerűség,
nyugalom. Béke. Halál. Ilyesmi.
A Portugál költői naturalizmus, a műfaját tekintve tragikomédia. Fontos darab, többek
között azért, mert megfelelő magasságig emelkedik el a „földtől”. Vajon rossz helyen
születtünk, vagy…?”
A Portugált már 12 éve nagy sikerrel játsszák hazai és külföldi színházakban egyaránt, nálunk Tóth Géza rendezésében kerül bemutatásr
2010. 12. 14.