A hetven év körüli Lehr Lajos kórházban fekszik, demenciával, illetve memóriazavarokkal kezelik. Családi hátterét hol így, hol úgy adja elő, nem lehet pontosan tudni, mi igaz, mi nem abból, amit mond. Berendeli a három lányát, valamint az ügyvédjét, hogy a végrendeletét megirassa, de előtte még szeretné tudni, lányaival hányadán áll. A legidősebb, lány, Toncsi, egyházi iskolában tanít és egy gazdag vállalkozó (Janó) felesége, a középső Panka, aki politikus és van egy fia (Artúr), a legfiatalabb pedig Vica, újságíró. Lehr korábban a zsidó hitközségnél dolgozott, a darab során azonban más, korábbi elfoglaltságaira is fény derül egy Pankának küldött, titkosított dossziéból. A kórházi vizit során sok elnyomott érzésre, korábban ki nem mondott igazságra is fény derül, ami alaposan összekuszálja a családtagok egymásról és saját magukról kialakított képét. A család sorsában Magyarország közelmúltbeli történelme is leképeződik a második világháborútól a rendszerváltás első néhány évéig. A zene alternatív nyelvéhez fordulva, a prózában ki nem mondott (ki nem mondható) gondolatokat, érzéseket, illetve eltitkolt tényeket esetenként dalban mondják el.

A szerzőről:

Bán Zsófia elsősorban próza- és esszéíróként ismert, ez az első színdarabja. Legutóbbi novelláskötetét (Amikor még csak az állatok éltek) 2014-ben a Haus der Kulturen der Welt nemzetközi irodalmi díjára jelölték (németre fordította Terézia Mora). Legújabb kötete a Turul és dínó című esszékötet (Magvető, 2016), amely a történelmi emlékezet vizuális ábrázolásával foglalkozik.