Ó, átkozott türelmetlenség és ezerszer átkozott ösztrogén, desogestrelum, ethinyloestradiol, progeszteron és tesztoszteron. Ha elhagy a józan ész és nem bírok kivárni, míg - nem is az igazi - de legalább egy elfogadható, kedves, jó humorú, megértő és szeretni képes férfi megérkezik, akkor kapkodsz fűhöz-fához. Bulizol minden este a barátaiddal, végigjárod az összes éjszakai szórakozóhelyet, leiszod magad, elszívsz egy doboz cigarettát és mi értelme?
Másnap szádelegve és bűntudattal ébredsz. Ha ez sem elég, elkezded böngészni az újságok társkereső rovatát, hallgatod a rádiók szerelmi vonalát, esetleg bejelentkezel egy társközvetítő irodába, ahol találkozol 30, 50, vagy 100 férfival. Leülsz velük szembe egy kávéházi asztalhoz és öt perc után, vagy rossz esetben egy perc után azt gondolod: mit keresek én itt?
Elfutsz, folytatod úgy, ahogy eddig. Egyedül, vagy többnyire egyedül.
Erről, a párkeresés gyötrelméről szól a darab. És nem takargat semmit. Hős és Hősnő hősiesen végigjárják a randevúk hosszú sorát, minden újabb találkozó új reménnyel tölti el őket.
Megéri?
Miért ne érné meg? Nem ez a kérdés és nincs érvényes válasz.