A Kalucsni egy endogám és promiszkuus erdélyi kisvárosi világot tár elénk, amelyben az üldöző és az üldözött, a szekus, az értelmiségiek és a minden hájjal megkent munkások élete nem választható el egymástól. Mindenki magyar, félszavakból is értik egymást,

Dragomán egy Iphigénia-mítoszba csomagolja a darabot: egy 16 éves lányt lök oda a család a főszekusnak a kivándorló útlevél reményében. Az előadás amolyan bevezetés a nyolcvanas évekbe, egy értelmiségi család életén keresztül. A cinema verité eszközei révén minden emberszagú: a tér, a tárgyak, a színészi játék. Mások élete, akik mi vagyunk: ez a közelség az, ami érdekessé teheti az előadást azok számára is, akik nem élték meg a nyolcvanas éveket. Ők fölismerhetik, hogy tulajdonképpen most is azt élik az iskolában, otthon, az emberi érintkezések szintjén.



Visky András