Remek a tradicionális elemeket tekintetében, találó elemek használatával az előadás kis formákban bontakozik ki, laza díszletekkel, szokatlan terekben. Mozijelenetszerűen egy „lady-bird” párkapcsolatot látunk a Hymnus-ban, ami az emberi leépülés tükre. Valódiáságukat sugározzák a román színészek – írták a helyi lapok.

A román színház újra rátalál közönségére, hogy felfedezze lelkét, ahol a közönség magára ismerhet – mondta Radu Dinulescu, a rendező. Kellemes látni a Hymnus csapatát, előadásukkal elnyerték Grand Avignon-Vaucluse-ban a „Coup de coeur du club de la presse” díjat. A La Marseillaise ezt írta: „A románok színesen építik az előadásba saját akcentusukkal a francia nyelvet, ők nem játszanak, ők élnek, keleteurópai nemeslelkűségükkel kíméletlenül játékra edzenek bennünket…”

Az 1978-ban írt darab a modern társadalom szatírájaként került bemutatásra, a ’78-as évek most is vágnak, csak máshol. Tragikum és komikum és a segítség, amely rosszkor, rossz irányból érkezik, szabványsegítség, ami nem húzható rá válogatás nélkül mindenkire. Az előadás függetleníteni próbálja magát rendszerektől és helyektől, végül felcsendül az Örömóda, nem is magyar, nem is román, hanem európai nyelvek, kultúrák, problémák megoldatlan disszonanciájaként.