A patriarchátusban a nők támogatnak, támogatnak, szolgálnak, meghallgatnak, segítenek, védelmeznek. A nő nem agresszív, nem erőlteti meg magát, nem tiltakozik, nem követel, nem kockáztat, nem foglal teret.

A Talán 2301-re már nem lesz szükségünk újabb feminista előadásra című performanszban három előadó, Maria-Luiza, Anca és Mariana a mindennapi, normalizálódott tapasztalatokról és a hihetetlennek tűnő statisztikákról beszélnek, az ellentmondásos szerepekről és a társadalomban finoman közvetített, megfoghatatlan normákról.

Egyes helyzetek ismerősek lehetnek, mások legalábbis kellemetlenek. Némelyek megnevettethetnek, mások frusztrációt kelthetnek bennünk.
Ez az a tér, amelyben a nők élnek. Kaotikus, abszurd, elnyomó és igazságtalan. Ugyanakkor a szolidaritás, a bátorság és az empátia tere is.