Andersen egyszer szomorú, máskor vidám meséje, a szeretet erejéről és a szeretet próbájáról szól.
A Királyasszony édesanya, tizenegy fiú után, kislánya világrajöttekor jobblétre szenderül; a gyász múltával a király új asszonyt hoz a házhoz.
A mostoha nem szereti férje gyermekeit, sem a fiúkat, sem a lánykát. Elhatározza, hogy megszabadul tőlük. A fiúkat hattyúkká változtatja, a bátyjai után sóvárgó kislányt pedig vidékre küldi.
A jószívű és kedves királylányka a falusiak kedvence lesz, megtanítják szőni-fonni, az állatokkal bánni. Álmában egyszer tündér alakjában megjelenik édesanyja, s felfedi a fiútestvérek visszaváltoztatásának egyetlen lehetőségét: tizenegy csaláninget kell szőnie, de senkinek sem árulhatja el titkát -történjen bármi.
A királylány éjjel-nappal sző erdei kunyhójában, amikor megpillantja és beleszeret egy királyfi. Miután neki sem árulhatja el titkát, kicsiny híja, hogy boszorkányként meg nem égetik.