Operabeavató - Porgy és Bess keresztmetszet
A hosszú ideje az Erkel Színház repertoárján lévő, és szerte a világon is nagy sikerrel játszott Porgy and Bess 1983 februárjában, hirtelen, egyik napról a másikra lekerült a műsorról. A Gershwin-örökösök - meg sem várva a színházi szezon végét - váratlanul megvonták az előadási jogot (nem csak Magyarországon) azzal a hallgatólagosan elterjedt indoklással, hogy a teljes művet "csak feketék"(?) játszhatják.
Nem valószínű, hogy a 39 évesen, agydaganatban elhunyt Gershwin (1898-1937) egyetértett volna ezzel a kirekesztő lépéssel, hiszen a családi emléknyomok által is táplálva, valószínűleg átélhette a megkülönböztetést, amely igen csak ellenkezik törekvéseivel.
A cselekmény kontrasztokban gazdag (öröm - bánat, születés - halál, bölcsődal – sirató, gyilkosság - bűnbánat, szex – szerelem) változatossága és a természeti erők babonás rettegése emeli a művet hatalmas méretű és horderejű alkotássá. A sokszínű, szerteágazó cselekmény ellenére a darab főszereplője mégis a "mennyország", az "ígéret földjének" áhítva, várva-várt eljövetelébe vetett töretlen hit. Az "Ígéret földjébe" vetett extatikus hit ereje hatja át a mű minden sorát, megtámogatva az őserejű spirituálé és jazz-ihletésű dallam-ritmusvilág lehengerlő vitalitásával.
Dénes István karnagy úr kalauzolja a közönséget ebben az izgalmas operában, a tőle már Budaörsön is megszokott igényes és érdekfeszítő kitekintésekkel fűszerezve. A mostani előadáson óriási súly nehezül az énekesekre, hiszen többfajta szerepbe kell "ki és be" ugraniuk. Különösen a női szakasz: Clara - Serena - Maria - Bess egymás utáni betöltése (Borsos Edith), de a bass-bariton: Jake - Crown - Porgy hármasa (Jekl László) is komoly feladat elé állítja a szólistákat. Kicsit könnyebb dolga van Sporting Life- nak (Gerdesits Ferenc): neki csak az utolsó tercett-ben - amely valójában Porgy monológ-szerű vágyakozása az elment Bess után - kell a hiányzó Maria szólamát "beénekelni".