Új szín az egyre bővülő palettán
Fehér ElephántKettőt is láttunk nemrég, egy remeket a k2-től Bakfitty címmel a Stúdió K-ban, egy rontottat Miskolcon. Polgár Csaba munkája kevés igazítással, sok alteres mozzanattal, a kettő közé tájolható, jókedvűen nézhető darab.
A világosítók ablakában, fenn a magasban, éteri énekléssel kezd Achilles és Pyramus, Romulus császár két testőre. Kiss Diána Magdolna és Szilágyi Kata, a női kvóta hiányosságai miatt csak szolgai státuszban szerepelhetnek a római nomenklatúrában, az előadásban érzékletes színpadi jelenlétük meghatározó középponttá válik. Narrátorok,kommentálják, előre jelzik és viszonylagossá teszik az eseményeket, Matkó Tamás egészen kiváló duettjei, kórusai általuk, illetve az ő vezetésükkel szólalnak meg.
Spurius Titus Mamma nevét muszáj megjegyeznünk, legalább tízszer elmondják, a rosszhírt hozó marathoni lovaglás hőse, Némedi Árpád nevét enélkül is aranybetűkkel írhatjuk fel a Latinovits Színház márványfalára.
A császári családban Spolarics Andrea és Rainer-Micsinyei Nóra képviseli az anyai tekintélyt és a vásott gyermeki komikumot, az udvartartás utolsó mohikánja Bánki Gergely, a parodisztikus merevségű belügyminiszter. Fejedelmi díszben, fejvesztve menekülve toppan be, Kurta Niké kamarási kíséretével Ódor Kristóf, valaha Bizánc teljhatalmú ura.
A címszerepben nem Lukáts Andor játssza Romulust, sokkal inkább Romulus Augustus, az utolsó római császár áll előttünk Lukáts Andor jelmezében. A bölcs tyúktenyésztő rezignált kedélye, jövőbe látó okossága példaként állítható a múlt és a sivár jelendiktátorai elé. Mennyivel könnyebb lenne, ha csirkefarmjuk lett volna...
Patríciusi meztelenségben, gyilkos fegyverként forgatott basszusgitárral a kézben, Keresztény Tamás az alternatív stílus élharcosaként robban a színre.
A harcmezőn és a csirkegenetikában egyaránt győzedelmeskedő Odoaker barbár fejedelem, Ilyés Róbert példásan fegyelmezi Páder Petrá-t, a fasisztoid EU-indulót harsogó unokaöccsöt, /kérjük a harci dalt feliratozni!!!/, alakítása előtt mi is letesszük a fegyvert.
A római tyúkok messze felülírják a rendezői elképzelést, önfeledten kapirgálnak a birodalmi szemétdombon, a kendermagos germán még a császári nyugágy alatt is elégedetten csipeget. Hiányzott azonban a kukorikú: a szűkös büdzséből nem tellett kakasra?!? A pompás kis előadásból viszont nem hiányzott a humor, az irónia és a történelmi parabolát egy kicsit maivá emelő, kortárs-színházi értelmezés. Polgár Csaba rendezése a társulat és a HOPPart energikus aktivitásával új színt jelent a Latinovits Színház egyre bővülő palettáján.