Hogy egy színdarab sikerre van-e ítélve vagy sem az sok mindettől függ. Elsősorban függ a színdarab írójától, a rendezőtől és a nem utolsó sorban a színészektől. A Fénypresszó című színdarab sikerét pedig majd a nézők fogják eldönteni.

Tegnap este a premierre szólt a meghívás, amit a Latinovits színház amúgy remekül megtervezett nézőteréről láthattam egyenesen oda a színpadra ahol megelevenedni látszott a közelmúlt. Igen a közelmúlt, hiszen Magyarország ötvenes évei nem olyan régi időkbe nyúlnak még vissza ahhoz, hogy ne legyenek még az élők sorában sors és szemtanuk. Vannak és emlékeznek. A Fénypresszó az ötvenes évek presszóinak egyike. Budapesten akkoriban, vagyis az un. ötvenes években igen sok presszó volt, kedves füstös hely, ahova jó volt betérni egy feketére vagy esetleg elücsörögni egy órát miközben a bárzongorista enyhén rekedtes hangján énekelte az akkori slágereket. Főtt a finom feketekávé és fémtálcán kísérőként egy kis vízzel telt pohárkában szolgálta fel a csinos presszós nő a rendelést. Békebeli hangulat uralkodott, hiszen látszólag béke volt.
A presszókba, kávéházakba mindenféle ember betért, adták, vették a híreket, melyeket vihettek tovább. Hiszen akkor még nem létezett a facebook, ahol mindenki kitárulkozhat az egész világnak naivul nem is sejtve, hogy róla minden adat egy helyen gyűjtve van. Ötvenes évek.Mit is tudhat róla ma egy diák, vagy egy húszas vagy harmincas éveiben járó fiatalember, akinek esetleg már csak a nagyszülője vagy jobb esetben még szülei emlékeznek azokra a bizonyos évekre, amikor a politikát méltató negatív megjegyzésre éjszaka megjelent egy fekete autó, hogy „ baráti” csevegésre beszállítsa egy bizonyos helyre egy kis „kikapcsolódásra”. Mindez szerencsére már a múlté de az akkor élt emberek mindennapjait sok esetben a suttogva kimondott vélemény , a ki kicsoda és kitől kell tartani félelmében teltek el.

Cziglényi Boglárka a darab írója 1986-ban született, aki egy azok közül, aki csak a nagyszüleitől halhatott az ötvenes évekről. Ő nem élte át ezeket az éveket, de valószínűleg olyan nagy hatást tettek rá az elmesélt történetek, hogy képzelőerejével megírta a Fénypresszót, kitalálta a szereplőket és teletűzdelte azt jobbnál jobb régen volt, az ötvenes évek slágereivel, nem többet tett mint azt, hogy az amúgy pár szóban elmondható „szerelmi” storyt megtöltötte tartalommal és élménnyel mindazok számára, akik ezeket a slágereket ismerik oly annyira, hogy majdnem együtt dúdolták Jekl Lászlóval a főúrral a főszereplővel.

A színdarabban mindazok a félelmek, igazságtalan meghurcolások amelyek jellemzőek voltak e korra - mint azt például a főúr esetben láthattuk -kifejezésre jutnak a történet során, de mindvégig hiába vártam a  szerelmet úgy igazán kibontakozni, az igencsak vérszegényre sikeredett. Pedig a szerelem mint  téma az egyik leghálásabb, amit érdemes lenne szavakkal is kifejezésre juttatni , vagy heves indulatokkal eljátszatni azt a nagy őrült valamit, ami ugyebár csak egyszer esetleg kétszer adódik az ember életében. Helyette kaptunk egy kissé egzaltált fiatalembert, aki maga sem tudja mit akar, akarja e vagy sem azt a nagy szerelmet, s akkor kapkod felé amikor a főúr is lángra gyúlva igényt tartana a csinos kislányra akit, Páder Petra alakít. De azt mondják, aki igazán szeret, az le tud mondani a boldogságról. Hát ez most valóban így történt. Az idősödő főúr lemond a szerelemről látva, hogy a kislány is inkább a fiatalság felé hajlik és búcsút int a sietve távozó fiatal párnak, akik a közben kitörni látszó forradalom elől menekülve Ausztria felé veszik az irányt.

Úgy tűnt, hogy ez a színdarab akaratlanul ugyan, de mintha Jekl László jutalomjátéka volna, aki remek alakításával, isteni hangjával úgymond felvitte a darabot az élvezhetőség szintjéig. Nem tudom mi lett volna a történetből a dalbetétek nélkül a remek zenekar nélkül akik „élőben „ mindvégig színpadon voltak. Jó volt a díszlet, a vetített háttér, ötletes volt, hogy a nézőtér beleolvadt a Fénypresszó légterébe, ötletes volt, hogy a főúr hatalmas tálcáról kínálta végig az első sorok nézőit is almás pitével mintha ők is a Fénypresszó vendégei lennének. Sok jó részlet segítette Cziglényi Boglárka történetét, amelyet még vélhetően többször játszanak a Latinovitsban a jövő évad során.