Ha megkérdezitek a mamátokat, hogy hallott-e Pán Péterről, bizonyosan azt fogja felelni: “Hát persze, hogy hallottam!” Hiszen ő is volt gyerek. Minden gyerek ismeri Pétert. 

Persze ez azt is mutatja, hogy Péter már nagyon öreg, de igazából mindig ugyanannyi idős és soha nem is fog felnőni. Ennek az az oka, hogy kisgyerekként megszökött az emberi létből az ablakon át és visszarepült a kertbe, ahonnan mindannyian származunk: a Soha szigetre, ahol mindenki gyerek marad és szabad és van ott mindenféle, kalózok és krokodilok és képtelenül fantasztikus izgalmak és… 

Nem tudom, láttatok e már térképet a gyermeki képzeletről, ami nem egyszerűen kusza, de egy pillanatra nem pihen meg. Cikkcakkvonalakból áll és ezek az utak a szigeten. 

Itt minden lehetsz, ami csak akarsz! Minden, amit csak el tudsz képzelni! 

Csak hinned kell benne!

Ha húz

a súly,

gondold, hogy könnyű vagy,

ma szárny

se kell,

felszállsz egy perc alatt.

Tégy te is úgy, ahogy mutatom én,

csak lazán, csak bátran, csak szép könnyedén,

lufi se üresebb,

pihe se ügyesebb,

feküdj a szélre, és máris repülsz.