PIAF PIAF, AZ ŐSBEMUTATÓ – 1989, HELSINKI, a kritikai visszhangból:

„… A Piaf, Piaf nem pusztán musical, nem is csak táncelőadás. A Piaf, Piaf a kettőt ötvözi, miközben áttöri a hagyományos színház összes létező határát. Nyitott mű, ahogyan már a színpadkép is az: csak székeket, asztalokat, forgóajtókat látni, minden fekete és piszkos: a külvárosi utcák élettől zsongó zugai tárulnak fel előttünk, s e zugokat lassan emberek töltik meg. Nincs nevük, nem ismerjük őket. Jönnek valahonnét, itt vannak egy pillanatig, aztán újból elmennek valahová, és talán visszatérnek holnap, talán soha nem látjuk őket. Egy dolog közös bennük: a szerelemkeresés. Az egyik veszi, a másik árulja, a harmadik soha nem részesül belőle…
Jorma Uotinen és Juha Siltanen színpadi alkotása nem marad a hagyományos keretek között. Túllép a tánc, a színház és a daljáték határain, a Piaf, Piaf áttöri az idő és a tér, valamint a dramaturgia és a közönséggel való kommunikáció határait is. Olykor Piaf korának Párizsában vagyunk, máskor pedig a Piaf utáni időkben, amikor barátai emlékeznek rá – és közben színészek küzdenek szerepért-életért.\" (Annamari Haimi – Kouvolan Sanomat)

„… a Piaf Piaf a legigazabb az Edith Piaf életéről valaha „írott\" történetek közül. Ennek a kis párizsinak az életútjában nem volt semmiféle forgatókönyv, semmi cselekményszál – legfeljebb női logika. Több volt benne a drámaiság, mint a dramaturgia. Több a szerencsés véletlen, mint a céltudatos eredmény. Több az öröm, mint a humor. Több a bánat, mint a könny. Több az érzelem. Juha Siltanen darabját az élet logikája írja. Éppen ezért ízlik benne a bor és a bagett, ezért érződik benne a párizsi tavasz illata. És ezért nem elég lelkesedni ezért a musicalért – ebbe belebolondulni kell.\" (Meri Aaltonen – Länsiväylä)

„A hatalmas színpadon a második világháborús Párizsban nyüzsög a nép, a légkör helyenként Fassbinder filmjét, a Querelle-t idézi. A Piaf Piaf megidéz egy nagy énekesnőt, és közben rákérdez a színházcsinálás alapkérdéseire.\" (Mikko Montonen – Naistenlehti)

JORMA UOTINEN
Finnország egyik legismertebb személyisége, világhírű táncos, koreográfus, rendező, énekes. Vezette a Helsinki Városi Színházat, igazgatta a Finn Nemzeti Balettet, fellépett illetve rendezett a világ legjelentősebb színpadain, New Yorktól Velencéig, Milánótól Párizsig, Koppenhágától Londonig. Művészetét olyan személyiségek határozzák meg, mint Nizsinszkij, Carolin Carlson, Pina Bausch, illetve Stravinszkij és Weill, Edith Piaf és Marlene Dietrich… A felsorolt nevek jelzik sokoldalúságát, a jazztől a kortárs zenéig (fiatal korának meghatározó élménye a híres Pori Jazzfesztivál – gyermekkorát ebben a városban töltötte), az orosz balettől a kortárs táncig, az operától a musicalig számos műfaj közel áll hozzá. Jellemző, hogy miközben egyfelől Sztravinszkij rendez, másfelől koreográfiákat készít a Metallica együttes és a világhírű finn heavy-metal csello-trió, az Apocalyptica zenéjére. Énekesként is ismert, lemezein elsősorban Marianne Faithful, Edith Piaf és Marlene Dietrich dalait énekli.

Magyarországhoz több szálon kötődik: 1987-ben már vendégszerepelt nálunk a Kalevalával, melyet a Helsinki Városi Színházban rendezett (és ezzel az előadással óriási sikerrel mutatkozott be az akkor virágzását élő belgrádi BITEF-en), társulatának tagja lett Ladányi Andrea, akivel később Budapesten létrehozott néhány közös munkát (Álom, Monologue, Memory of…). Jorma Uotinen 1950-ben született, a Finn Nemzeti Opera balettiskolájában végzett, majd posztgraduális képzésben vett részt Svájcban és Stockholmban. 1970-1976: a Finn Nemzeti Opera, 1976-1980: a Groupe de Reserches Theatrales de l\'Opera de Paris, 1980-1981: a Teatro Danza La Fenice táncosa volt. 1982-1989 között a Helsinki Városi Színház illetve a Helsinki Dance Company koreográfusaként, majd művészeti vezetőjeként, később egy évtizeden át, 1992-től 2001-ig a Finn Nemzeti Balett igazgatójaként dolgozott.
2002 óta a Kuopio Táncfesztivál művészeti vezetője.

Jelentősebb koreográfiái:
Cats, Piaf Piaf, So-called Carmen, Mies, jota ei koskaan ollut (The Man Who Never Was),
Tulilintu (Firebird), Petrushka, Prinsessa Ruusunen (The Sleeping Beauty), Kalevala, Tavaszi áldozat…

JUHA SILTANEN
Siltanen az egyik legsokoldalúbb finn író, dramaturg, fordító, filmes és televíziós személyiség. 33 színdarabot, 10 televíziójátékot, tucatnyi rádiójátékot, számos filmforgatókönyvet írt., fordított Shakespeare-t, Calvinot, Pintert, Williamset… Gyakorta szöveg nélküli történeteket ír-átír színpadra, köztük például a Sibelius zenéjére írt „Üvegszonáta\", melynek, mint legjelentősebb közös művüknek, a Piaf, Piafnak is rendező-koreográfusa Jorma Uotinen volt.

EDITH PIAF
A legendás énekesnőt nem kell bemutatni a magyar közönségnek, dalait még azok is ismerik, akik azokat nem személyéhez kötik. A Szívem hangjai, Könyörgés, Milord, Nem bánok semmit sem, Padam, padam… mind-mind generációtól függetlenül közismertek – és természetesen elhangoznak az előadásban.
Piaf 1915-ben született, 1963-ban halt meg. Rövid élete során bejárt poklot-mennyországot. Utcai éneklés során figyeltek fel tehetségére, húszévesen énekelt először színpadon. A német megszállás alatt rendszeresen énekelt katonáknak, 1947-ben lépett fel először New Yorkban. A kicsi, törékeny test karizmatikus személyiséget takart, évtizedeken át Franciaország jelképének számított. Életét számos regény, színdarab és film próbálta megidézni, Uotinen és Siltanen műve a legjobbak közül való.