A darab főszereplője, Monori nagyhírű kereskedő a Teleki téri piacon.
A háború után, hogy biztosítsa a jövőt, aranyat vásárol.
Az idő múlásával azonban egyre rosszabbul megy az üzlet, állami beavatkozás teszi tönkre a kereskedelmet. Monori is bezárja a boltot, elrejti aranyát, amit az egyetlen értékállónak tart egy romló világban. Évekre a lakásába húzódik.
Egy nap mégis elhatározza, hogy visszaveszi kezébe a sorsát, csinál egy nagy utolsó üzletet. Még aznap este ismét kimegy a piacra. Ezúttal a halált akarja átverni, hogy bizonyítsa, a jó kereskedőn
még a sorsnak sincsen hatalma.
Bereményi Géza

\"Ebben a figurában van valami félelmetes, fenyegető. De nem tudtam, hogy mi ez benne; mi az a múltamból, amit sikerült átmenteni és felmutatni. Még a színében is volt valami állandó sárgás lobogás, valami ördögi. Aztán rájöttem, hogy ez egy pogány, barbár történet. Benne van annak az egész történelmi korszaknak, a józsefvárosi környezetnek és a fôszereplőnek a barbársága. Abban, ahogy ez a kereskedő imádja az életfölösleg bálványait, az életet, a vért, saját vérét és utódját, ivadékát, annak a jellegében van valami vad, pogány és barbár. Kiderült: a pogányságról és a barbárságról megtanultam valamit az életem során, amit talán más országban, máshol élő emberek nem tudnak annyira, mint én. És lehet, hogy mi, akik itt Magyarországon élünk, erről tudunk valamit nagyon. És hogy a kereszténység csupán máz rajtunk, s lényegében az itteni létnek és életformának a pogány ereje az, ami idegessé, fáradttá, bolonddá tesz bennünket a mindennapjainkban is.\"
(Mester Ildikó: Bereményi Géza, életmű-interjú)

Monori Te! Ezen a világon amit csak látsz, mind a kereskedők csinálták, te. A katonák kitombolták magukat, elmehetnek. Most az ész jön. A pénz lesz az erôszak. Az észnek az ereje, az a pénz. Nem kell a vér. Mi? Miki? (nevet) Most kezdünk csak élni gyönyörűen. Mi? Miki. Mi? (kiabál) Almát! Almát vegyenek.

\"A piacon nőttem fel, és a piac igazi fénykora és hanyatlása ebben az időszakban mutatható meg. Nem is piac volt ez, hanem igazi agora, ahol felfedezhettem az emberek egymás közti viszonyait.
Az emberek természetrajzával ott ismerkedtem...

...Ültem egyszer Valladolidban a főtéren, és mindenáron mai filmet akartam rendezni. Ültem, és egyszercsak rájöttem: miért is gondolkozom én mai történeten? Hiszen itt van ez a kereskedő, róla kell filmet csinálni!
A legtöbbet kaptam tôle a világon. Valamennyiünk életéből hiányzik a biztonság, a bizonyosság, a menedék. Ő ezt nyújtotta nekem. Egy régi világ hőse. Egy régi minőséget képvisel.\"
(Székely Gabriella: Beszélgetés Bereményi Gézával - Filmvilág)

Monori Mindened én vagyok. És te az én mindenem vagy. Érted? Mert ha nem érted, egy akkorát behúzok, hogy mindjárt érteni fogod. Minden vagyok. Egy kiló aranyat adtam érted, és most itt vagy, élsz és beszélsz. Megmondom, mi a fontos. Ne felejtsd el: nagyapád egy kiló aranyat adott érted. Ha ezt elfelejted, sose lesz belőled ember. Sose.