Komoly bohózat – mondja az alcím. Rémtörténeteket hallottam már a darabról, mielőtt 2008 őszén a Főnix Színházban először bemutattuk. Hogy „magyarságellenes”. Hogy „mocskolódó”. Hogy „rasszista”. Aztán elolvastam. Egyszer, kétszer, háromszor. Sokszor. És nem találtam benne mindazt, ami vád érte.

Az én famíliám itt él ezerkétszáz éve. Van hát némi közöm ahhoz a fogalomhoz és ahhoz a gyakorlathoz, hogy mi a magyarság. A bemutató óta a szerző, Kornis Mihály többször is megtisztelte figyelmével, látogatásával, szeretetével társulatunkat, s a személyes találkozások megerősítettek abban, amire a darab elemzése során jutottam: kevés olyan művet olvastam eddig, mely ilyen kemény, kegyetlenül őszinte és igaz, két évtized múltán is (sajnos) aktuális társadalomrajzot mutat rólunk. Mindannyiunkról, akik itt élünk, s azt mondjuk magunkról, hogy magyarok vagyunk. S nem mutogat, hogy „ilyenek vagytok”, hanem az igazi emberség talajáról mutat: ilyenek vagyunk. A rendezés során arra törekedtem, hogy megjelenítsem a darab mély és igaz humanizmusát, s kemény, keserű humorát.

Ajánlom előadásunkat mindazoknak, akik előítéletek nélkül, igaz kíváncsisággal, tiszta gondolatok befogadására készen jönnek színházba.