Március 9-én különleges koncertre készül a csak csajokból álló HANEM zenekar. Az Átriumbeli koncert különlegességét most a vendégművészek adják. Az öt főből álló zenekart Molnár Piroska és Máthé Zsolt egészíti ki, azaz a színházi élet két markáns egyénisége találkozik az Átrium jellegzetes kupolája alatt, de itt lesz Fekete János Jammal is, aki beatboxos tudásával gazdagítja a megszokott hangzást.
A HANEM zenekar 2011 májusában mutatkozott be egy baráti társaságban, akkor még névtelenül, alkalmi formációként. Tangót, sanzonokat, kuplékat játszottak: a 20. század városi folklórjának legjavából gyűjtöttek össze és dolgoztak fel néhány kedvencet. Akkor még nem tudták, hogy ennek lesz folytatása.
Ki ez az öt lendületes nő, akiknek villámgyorsan egy hatalmas rajongótábora nőtt, és mi a titkuk? Murányi Márta a bécsi énekszakos hallgató volt, egyben karvezetést végzett a Zeneakadémián, és mára mondhatjuk, számos színházi előadás nélkülözhetetlen szereplője; a zongoraművész Nádori Lídia profi műfordító; Rick Zsófia bár mindig zenével és a színházzal foglalkozott, a végén újságíró, és a kortárs írók kedvenc fotósa lett; a színész Bíró Kriszta regényei nem hiányozhatnak a könyvespolcokról; és Svábi Ági, aki meghatározhatatlan foglalkozású életművész, egyébként nagybőgős.
A zenekar tagjai mivel átlagon felül érzékenyek a közéletre, a repertoár kialakítását is ennek megfelelően alakították. A kiválasztott dalok egyre inkább új értelmezések felé fordultak. A klasszikus tangók és sanzonok mellé felsorakoztak az újrafordított világslágerek, melyeknek szövegét Parti Nagy Lajostól, Szlukovényi Katalintól és Máthé Zsolttól kapták. A madrigáltól Rammsteinig, Dietrichtől Sziámiig terjed a zenekar repertoárja. Dalaik humorral, szenvedéllyel, kikacsintással foglalják össze, hogyan élünk (vagy szeretnénk élni) Magyarországon, napjainkban.
A Nemzeti Nőnap az első, és remélhetőleg nem egyszeri alkalom, hogy átélhessük ezt a generációkon és műfajokon átívelő zenei találkozást a Nemzeti Átriumban.

Kiragadott vélemények
"Gondolnak valamit a világról, ez dalaik alapján le sem tagadható – persze miért is akarnák letagadni. Dalaik amúgy nőiesek, beszólogatósak, harcosak, nemritkán a férfiakkal a célkeresztben. Persze nem a pasikat akarják provokálni, felesleges lenne megsértődni, hanem a férfidominanciájú társadalomnak szólnak be, nem mellőzve az öniróniát sem." /Hanemek harca - Népszabadság, 2013. február 20./
"Öt felszabadult nő muzsikál, most nincs munka és nincsen gyerek, s ahogy össze-összenéznek a szűkös színpadon, abban ott van a próbatermi cinkosság, és ez a közönséget is berántja." /Csak csajok - litera.hu, 2013. január 29./