Akarod, hogy jó legyen neked? Akarod örökre az érzést, az első pillanat eufóriáját? A nyári este illatát egy padon, meglibbenő hajának érintését, a friss ribizli ízét a szádban? Akarod hinni, hogy létezik valami, ami mindig első marad? Akarsz örökké lebegni az első érintés, az első csók, éjszaka pillanatában? Akarod majd figyelni, ahogy Ő már nem érez ebből semmit? Akarod tudni, hogy minden visszafordíthatatlan? Akarod a romokat, a törmelékek tetején a mozdulatlan semmit? Akarod a legördülő könnycseppet, a tudatot, hogy végleg megdöglött körülötted minden? Vagy minden maradjon így, ebben a langyos esetlenségben?