„A Szél kapuja” átjáró a kint és bent között, a külvilág és az egyén között, az anyagi világ és a szellemi tér között. A szél átjárja és összeköti ezeket a világokat, egyben megsemmisíti a határokat, és nem vezet sehova, mert mindenütt jelen van.

Számos kultúrában a szél a világot és az embert mozgató erő metaforája, mely önmaga sosem látható, csak a hatását érzékeljük. Általa rezdül, mozdul meg az anyagi világ, felébred, él, pusztul és megújul.

Az előadás mozgásvilágát a Tai Chi Chuan, a Shen Dao Kung Fu és az ezekből építkező természetes gesztusok ötvözete adja. Minimalista és mégis gazdag zenei világa olyan hangszerekre épül, mint a harmónium, a fúvósok, az ének vagy az emberi lélegzet, vagyis mindazon hangszerek és eszközök, melyek a levegő mozgásának, áramlásának gyöngéd vagy éppen vad erejét használják.