Egy „magánygyűjtemény”, amely, akár egy homorú lencse, egy akut globális jelenséget tár fel életfoszlányokon, személyes történetek töredékein keresztül. A Kocsárdi Levente rendező által vezetett Arte-Factum Színházi kutatási és önvizsgálati laboratóriumban létrehozott előadást a közvetlen valóság, megtörtént esetek, statisztikai adatok, továbbá városunk történetei és Ken Kesey, Franz Kafka, Michel Houellebecq, Joseph Heller írók, valamint Rainer Werner Fassbinder filmrendező művei egyaránt ihlették.

„A magány ma súlyos kollektív betegség, amely ma emberek millióinak halálához  vezet. A magány-szindrómával együtt jár egy lényeges érzés, a közösséghez tartozás érzésének elvesztése. A szakértők szerint a magány gátolja az agy empátiára való képességét. Hogyan hozzuk közelebb egymáshoz az embereket a szétziláltság világában? Hogyan halljuk meg a magány fojtogató csendjét a kereskedelmi ajánlatok pokoli zajában? Hogyan indítsuk újra a Másikkal törődés reflexét? A monológok, amelyekből megalkottuk a magány e kirakósát, egyszerre tükrözik a saját intimitásunkat, a saját városunkat és a jelenség globális képét. A magány monológjai lényegében egy urbánus szigeten élő Robinson Crusoe-disztópiát alkotnak." (Kocsárdi Levente, rendező)