„Ezzel az előadással kezdte pályáját…“ mondhatná a rám meghatottan emlékező a Pathelin mester 60 éve (1960. december 5-én) az akkori, legendás Egyetemi Színpadon bemutatott előadásának képét nézve. Valóban, Kertész Péter, még a ‚Színművészeti‘ megkezdése előtt bújt a Rőfös figurájának, magam meg az agyafúrt jogász címszereplőnek a bőrébe.

Pártos Géza (1917–2003), aki amúgy akkor nemcsak a Madách Színház rendezője, a Főiskola mestere volt, hanem az egy év múlva az Universitas néven megalakuló ‚független‘ társulat elődjének, az egyetemi színjátszóknak a vezetője és persze zseniális mesterségtanára is. Nem véletlen, hogy ebből a fiatal csoportból például Bálint András, Kertész Péter, Benkő Éva (később a Népművelési Intézet igazgatója), Kovács P. József (a későbbi tévébemondó) sikeres pályát futott be.

Én zavarban vagyok a pályát illetően, mert ezalatt a hat évtized alatt vagy az oldalvonalon kívül, vagy párhuzamos pályákon közlekedtem. Ez, az intézményes, de kicsit kényelmes színházi nagyüzemekkel szembeni, folytonos küzdelmekkel tarkított autonóm lét, ahogy a Budapest Bábszínházban most játszott szerepemben Prosperóként mondom: „többet tanított[..-] itt neke[m], / mint amit más hercegnők, szórakozva, / kevésbé gondos tanártól tanulnak.“ Nemcsak a műfaji sokféleséget, a formai kreativitást, a világra nyitott tartalmak és a valóságos színpadi létezés felfedezését, hanem a világunk kritikai látószögét.

Az első, közel tíz év Ruszt Józseffel, Mezei Évával, Surányi Ibolyával, a közösségben dolgozó szerkesztőkkel (Gáspár Zsuzsa, Kozák Gyula, Vágó Péter) és a kortárs írókkal (Nagy László, Áprily Lajos, Somlyó György), az akkor ‚tűrt vagy tiltott‘ Beckett, Ionesco, Albee odacsempészett műveivel, a Balázs Béla Stúdió filmjeivel, a velünk fellépő Majorral, Latinovits-csal, Mensárossal, Berek Katival, a régi idők tanúival Péchy Blankával, Szántó Judittal - maga volt az akkori szabad Egyetem, az akkori Tanköztársaság. Szabadságsziget - amelyről, és amelynek egyik folytatásáról, az Orfeóból alakult Stúdió "K"-ról igyekeztünk Sándor L. Istvánnal színház- és politikatörténetileg hiteles képet adni a most megjelenő SZABADSÁGSZIGETEK (Fodor Tamás és a Stúdió „K” története 1978-ig) című könyvünkben.