Hírek
A Jógyerekek képeskönyve című „roncsolt-opera” története 1845 karácsonyán kezdődött, amikor Dr. Heinrich Hoffmann frankfurti orvos hiába járta a boltokat, hogy hároméves kisfiának mesekönyvet vásároljon, nem talált kedvére valót. Így maga írt és rajzolt egyet, ezáltal megteremtve a német gyermekirodalom egyik emblematikus figuráját, a hosszú körmű, bozontos hajú Struwwelpetert (magyarul Kócos Peti). A mű pontos képet fest az akkori morálról és gyermeknevelési szokásokról, képlete egyszerű: a gyerekek rosszak, meg kell nevelni őket. 1998-ban a bizarr látásmódjáról ismert, londoni The Tiger Lillies kultuszzenekar megzenésítette a mesekönyvet, később pedig Phelim McDermott és Julian Crouch groteszk, fekete humorban gazdag rémvarietét készített belőle. A metszően ironikus hangvételű magyar nyelvű átiratot a nyelvi játékosságáról ismert Parti Nagy Lajos készítette, akinek műve alapján Komán Attila és Hegymegi Máté írták az előadás szövegkönyvét.
A történet szereplői Anyusunk, Apusunk és gyerekeik: a fésületlen, koszos Petike, a levest nem evő Auguszta, a nadrágszíjjal verekedő Frici, a gyufával játszó Henike és a többiek. Vagyis csupa „rossz gyerek”. Olyanok, akikről mindenki pontosan tudja, aki látott már gyermeket, hogy „a kárörvendés adjunktusai, az állati önzés mintapéldányai, és az értelmetlen, idegesítő kérdések elapadhatatlan vízesései.” Ráadásul mindent magukba másolnak, és a legnagyobb előszeretettel éppen azt másolják le, amit nem szeretnénk, hogy lemásoljanak. Még szerencse, hogy Megmondja Sándor professzor tökéletes nevelési útmutatással látja el a kedves nézőt, miszerint minden gyermeki borzadálynak egyetlen gátja lehet: egy nemes eszköz, mely ha túl sokat van a derékon és keveset a kézben, akkor már kész is a baj...
Valamennyiünket érint a téma, mert mi magunk is voltunk gyermekek, és van, aki a szülőséget is megtapasztalta már – nyilatkozta a rendező a készülő előadásról. Attól függően, hogy éppen melyik szerepet gyakoroljuk, változhat a nézőpontunk, de a felvetett kérdések örök érvényűek – tette hozzá. Olyanfajta zenés színház ez, melynek drámai mélységei vannak, ezért hálás anyag színészek és nézők számára egyaránt. Hegymegi Máté fizikai színházi koreográfia szakon végzett, de bevallása szerint még nem rendezett ehhez hasonló zenés produkciót. „A látvány és a hang szempontjából is nagyon nehéz dolgunk van, de ez a társulat szerintem az egyik legerősebb magyar nyelvű társulat, a próbákon mindig elbűvöl a színészek játékkedve” – fogalmazott a rendező. A történet groteszk, olykor morbid játékossága, az erős képiség gyermekelőadásra, vagy még inkább egy különös színházi képregényre emlékeztetnek, de a darab elsősorban felnőtteknek szól.
Mitévők legyünk, ha gyermekünk születik? Hogyan neveljük őt? Vannak-e mindenkinél bevált pedagógiai módszerek? Milyen a jó szülő–gyermek viszony? El lehet-e rontani a gyermeknevelést? Ha igen, mit tehetünk? – ezekre a mindannyiunk által ismert kérdésekre keresi a választ a darab és az előadás. Nehéz pontos válaszokat találni, mert ez a viszonyrendszer folyamatosan változik, és nincsenek jól bevált általános receptek, mindenkinek a saját bőrén kell megtapasztalnia a gyermeknevelés kihívásait, útvesztőit. A Jógyerekek képeskönyve abban segíthet, hogy tudatosítsuk, amit gyermekeinkkel-szüleinkkel való kapcsolatainkban napról napra átélünk.
-
Művészek írták
Kurázsi mama – háborúink krónikája
A 2022-es Bakkhánsnők kapcsán írtam Terzopuloszról, a rendezőről: „Berlinben, Heiner Müller korszakos színházcsinálóval indult a 70-es években. Vele hozta létre 1994-ben a Nemzetközi Színházi Olimpiát, amit a tervek szerint jövőre Magyarország rendez meg. Terzopulosz mostani rendezése jó előjel.” Az általa keltett előérzet beteljesedett. 2024-ben Kurázsi mama is olyan nagyformátumú előadás, ami többet jelent önmagánál. Szegő György -
Művészek írták
Pinokkió
A Vígszínháznál mese-musicalben Presser Gábor-Sztevanovity Dusán 35 éve töretlen sikerű A padlás musicalje a mérce. És ezzel is konferálták fel most a Karácsony előtt műsorra tűzött Pinokkiót. Szegő György -
Művészek írták
Abszurd királyság
A Műcsarnok abban a reményben vette fel idei programjába az Übü király drámához köthető, élményszerű ugyanakkor informatív tárlatát, hogy az a kánont szélesíti és bizonnyal „művészetet művészettel csináló” kiállítás. Új kutatásokat prezentál: látványos módon.