A  Jógyerekek képeskönyve című „roncsolt-opera” története 1845 karácsonyán kezdődött, amikor Dr. Heinrich Hoffmann frankfurti orvos hiába járta a boltokat, hogy hároméves kisfiának mesekönyvet vásároljon, nem talált kedvére valót. Így maga írt és rajzolt egyet, ezáltal megteremtve a német gyermekirodalom egyik emblematikus figuráját, a hosszú körmű, bozontos hajú Struwwelpetert (magyarul Kócos Peti). A mű pontos képet fest az akkori morálról és gyermeknevelési szokásokról, képlete egyszerű: a gyerekek rosszak, meg kell nevelni őket. 1998-ban a bizarr látásmódjáról ismert, londoni The Tiger Lillies kultuszzenekar megzenésítette a mesekönyvet, később pedig Phelim McDermott és Julian Crouch groteszk, fekete humorban gazdag rémvarietét készített belőle. A metszően ironikus hangvételű magyar nyelvű átiratot a nyelvi játékosságáról ismert Parti Nagy Lajos készítette, akinek műve alapján Komán Attila és Hegymegi Máté írták az előadás szövegkönyvét.

A történet szereplői Anyusunk, Apusunk és gyerekeik: a fésületlen, koszos Petike, a levest nem evő Auguszta, a nadrágszíjjal verekedő Frici, a gyufával játszó Henike és a többiek. Vagyis csupa „rossz gyerek”. Olyanok, akikről mindenki pontosan tudja, aki látott már gyermeket, hogy „a kárörvendés adjunktusai, az állati önzés mintapéldányai, és az értelmetlen, idegesítő kérdések elapadhatatlan vízesései.” Ráadásul mindent magukba másolnak, és a legnagyobb előszeretettel éppen azt másolják le, amit nem szeretnénk, hogy lemásoljanak. Még szerencse, hogy Megmondja Sándor professzor tökéletes nevelési útmutatással látja el a kedves nézőt, miszerint minden gyermeki borzadálynak egyetlen gátja lehet: egy nemes eszköz, mely ha túl sokat van a derékon és keveset a kézben, akkor már kész is a baj...

Valamennyiünket érint a téma, mert mi magunk is voltunk gyermekek, és van, aki a szülőséget is megtapasztalta már – nyilatkozta a rendező a készülő előadásról. Attól függően, hogy éppen melyik szerepet gyakoroljuk, változhat a nézőpontunk, de a felvetett kérdések örök érvényűek – tette hozzá. Olyanfajta zenés színház ez, melynek drámai mélységei vannak, ezért hálás anyag színészek és nézők számára egyaránt. Hegymegi Máté fizikai színházi koreográfia szakon végzett, de bevallása szerint még nem rendezett ehhez hasonló zenés produkciót. „A látvány és a hang szempontjából is nagyon nehéz dolgunk van, de ez a társulat szerintem az egyik legerősebb magyar nyelvű társulat, a próbákon mindig elbűvöl a színészek játékkedve” – fogalmazott a rendező. A történet groteszk, olykor morbid játékossága, az erős képiség gyermekelőadásra, vagy még inkább egy különös színházi képregényre emlékeztetnek, de a darab elsősorban felnőtteknek szól.

Mitévők legyünk, ha gyermekünk születik? Hogyan neveljük őt? Vannak-e mindenkinél bevált pedagógiai módszerek? Milyen a jó szülő–gyermek viszony? El lehet-e rontani a gyermeknevelést? Ha igen, mit tehetünk? – ezekre a mindannyiunk által ismert kérdésekre keresi a választ a darab és az előadás. Nehéz pontos válaszokat találni, mert ez a viszonyrendszer folyamatosan változik, és nincsenek jól bevált általános receptek, mindenkinek a saját bőrén kell megtapasztalnia a gyermeknevelés kihívásait, útvesztőit. A Jógyerekek képeskönyve abban segíthet, hogy tudatosítsuk, amit gyermekeinkkel-szüleinkkel való kapcsolatainkban napról napra átélünk.