A névadója születésének 125. évfordulója alkalmából Tamási-évadot hirdet a Tamási Áron Színház, melynek nyitóelőadását az író születésnapján, szeptember 19-én tartják. Ezzel egybekötve egy Tamási-kiállításra is sor kerül az előcsarnokban, melyet Szebeni Zsuzsa színháztörténész, a Liszt Intézet Sepsiszentgyörgy vezetője és Bocsárdi László, a színház aligazgatója nyit meg a bemutató előtt, 18 órától.

A Hullámzó vőlegény egy fiatal keramikus (esetünkben festőművészből lett képkeretező), Bodrogi Antal kilátástalannak tűnő életébe enged betekintést, aki tehetséges, ám hiába járja a városokat tucatárujával, az anyagi csőd szélén áll, rengeteg embernek tartozik. Reménytelen helyzetében elfogad egy házassági ajánlatot, és egy számára gyakorlatilag ismeretlen, de gazdag vénlányt készül elvenni, miközben valójában egy másik lány iránt vonzódik. Érzi, hogy értelmetlen az érdekházasság, tudja, hogy értéktelen portékákat alkot a haszonszerzés reményében, mégsem lát más kiutat a helyzetéből, így magánemberként és művészként is válságba kerül az önazonossága. Vajon az anyagi érdekek vagy a „tiszta lelkiismeret szava” kerekedik felül a döntésében, vajon a jólét vagy a szerelem fogja meghatározni a további életét? Vajon lehet-e kompromisszumok nélkül élni? Vajon meddig mehet szembe az ember a saját meggyőződésével, ízlésével a megélhetéséért?

Tamási meseszerű példázata a második világháborút követő válság kontextusában íródott, így annak erkölcsi tanulságai mintaként szolgálhatnak a mindenkori válsághelyzetben élő ember boldogulásához. Vajon mi lehetne most aktuálisabb színpadi mű számunkra, akiket egyre komolyabb válsághelyzetekbe sodornak a világban zajló társadalmi, politikai és gazdasági események, amelyek egyénileg és közösségileg is kibillentenek egyensúlyunkból, felborítják az értékítéletünket?

„Valószínűleg minden rendezőnek van egy olyan környezete, amiben úgymond biztonságban érzi magát, olyan szerzők, témák, hangulatok, amelyeket már »kitalált«, amelyekhez jobban ért, vagy legalábbis ezt gondolja magáról. Tamási Áron egyáltalán nem ilyen számomra, rendezőként még nem foglalkoztam vele. Azonban szeretem a váratlan helyzeteket, ilyenkor az embernek össze kell kapnia magát, kevésbé kiszámítható, hogy milyen lesz az előadás. Adódott egy ilyen lehetőség, hogy Tamásit rendezhetek a Tamási Áron Színházban ezen az évfordulón, és nem hagyhattam ki. Hogy miért a Hullámzó vőlegény? Talán azért, mert egy művészről szól, az ő vergődéséről, megélhetési gondjairól, azokról az anyagi, intellektuális és érzelmi síkon létező értékekről, melyek engem is folyamatosan foglalkoztatnak” – vallotta Albu István rendező a készülő előadásról.

A Tamási Áron születésének 125. évfordulójára szervezett kiállítást, melynek címe „A tiszta lelkiismeret szavának akartam szabadságot adni...”, Szebeni Zsuzsa nyitja meg hétfőn 18 órától, a Hullámzó vőlegény bemutatója előtt, a színház előcsarnokában. A megnyitón beszédet mond Bocsárdi László, a Tamási Áron Színház aligazgatója, akinek Tamási Áron Énekes madár című darabja nyomán készült A csoda című előadását az egyik legfontosabb Tamási-feldolgozásnak tartja a magyar színházi szakma. A kiállítás három hétig látogatható majd.

A darab színrevitelében Albu István rendező munkatársai voltak: Szőke Zsuzsa (díszlet- és jelmeztervező), Bocsárdi Magor (zeneszerző), Rancz András (video design), Demeter Márk-Cristopher (rendezőasszisztens), V. Bartha Edit (ügyelő) és Dobra Mária Magdolna (súgó). Szereplők: Kónya-Ütő Bence, Pálffy Tibor, Vass Zsuzsanna, Erdei Gábor, Derzsi Dezső, Benedek Ágnes, Pál-Ferenczi Gyöngyi, Szakács László, D. Albu Annamária, Márton Lóránt, Fekete Zsolt, Szalma Hajnalka, Beczásy Áron, Varsányi Szabolcs, Nagy-Kopeczky Kristóf, Korodi Janka, Bocsárdi Magor, Gáspár Csaba, Pignitzky Gellért.