Hosszú volt az út a bemutatóig, tele akadályokkal, buktatókkal, ennek ellenére  színháztörténelmet írt  fehérvári színház a Az ember tragédiája 2.0 újragondolt bemutatásával.

A próbafolyamat már nehézkesen indult, hol online, hol élőben, a tavalyi bemutatót a covid akadályozta meg, hiába állt minden és mindenki készen arra, hogy a madách-i gondolatmenetet folytatva a XX-XXI. századba utazzunk Darvasi László, Márton László, Tasnádi István és Závada Pál szín-fogatán. Az időutazás kalauzai Bagó Bertalan, Hargitai Iván, Horváth Csaba és Szikora János, és persze az egész társulat.

A Keretjáték emlékek nélküli emberpárja indul el a hosszú kalandra. Sághy Tamás, a szín Ádámja ezt a látens bűnnélküliséget élvezte leginkább: „Nagyon érdekes ez a naivitás, kevés olyan szerepet játszottam, amiben ez van, úgyhogy ez nekem kifejezetten érdekes és izgalmas.”

 

A Titanic színben már olyan központi fogalmak is felszínre kerülnek, mint a női szerepek, vagy épp a feminizmus. Tóth Ildikó, a szín Évája életét éppen ez befolyásolja: „Itt találkozik egy személyes sors érintettség Éva személyében. A Titanichoz képest az előző század végén már bőven voltak olyan női mozgalmak, amelyek egy kicsit próbálták kiharcolni a női nemnek az egyenjogúságot.”

A Nagyváradi-berlini szín a XX. század legdermesztőbb évtizedein utaztatja keresztül Ádámot és Évát. Olyannyira, hogy itt már Kiss Diána Magdolnának, a szín Évájának igazi színészi bravúrt kellett végrehajtania: Igyekszem úgy elkülöníteni ezt a négyfajta Évát, hogy az összes kornak, amit megjelenítünk ebben a színben, mindegyik Éva a megfelelően tükrözze azt a kort és érzést, ami akkor volt.”

A Délfrancia szín a művészet és politika összefonódását taglalja. Itt Lucifer (Krisztik Csaba) egy kegyetlen politikus, a kommunista párt jobb keze: „Aki minden egyes pillanatban – egy születésnapi zsúr kellős közepén is - felhívja Picasso figyelmét arra, hogy a lojalitását mindien egyes pillanatban meg kell mutatnia, be kell bizonyítania. Ezt a lehető legkegyetlenebb érzelmi módszerekkel képes Picassonál alkalmazni.”

Végül, de nem utolsósorban a Csendes-óceáni szín valójában már a jelenben játszódik. A szemétszigeten zátonyra futott luxusjacht gyönyörűen jelképezi a korunkat. Ádám (Kádas József) minden illúzióját elveszti: „Egy új helyzetbe csöppen ő is, meg majd a néző is, abba, hogy őt is át lehet verni, be lehet csapni, amire nem nagyon számít, és talán ez okozza neki a legnagyobb csalódást ebben a színben.”