„Az, hogy az Elisabeth musical így meghatározta a színház 125. évadát, számunkra nem meglepetés, hanem terv volt. Szerettük volna, ha ez nemcsak lenyomata a 2021/2022-es évadnak, hanem a húzóereje, vagy egyfajta zászlóshajója, amely később más előadásokra is becsalogatja a nézőket. Ez határozottan a terveink szerint alakult” – kezdte értékelését Szente Vajk, az előadás rendezője, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház főrendezője.

Hozzátette: külön öröm számukra, hogy látszólag a társulat is óriási rajongással viseltetett az előadás iránt, és az ötvenedik alkalommal is lelkesen álltak fel a színpadra. „Nyolc hónap alatt elérni ezt az előadásszámot egészen rendkívüli. A kecskeméti színház színészei általában nem játszanak ennyit egy-egy darabból, tehát ez számukra is unikális volt; extra teljesítményt és határfeszegetést kívánt tőlük” – fogalmazott. 

„Mégis az volt az érzésem, hogy rendre teljes erőbedobással teszik oda magukat, mondhatni a közönségkedvenc mellett egy kicsit társulatkedvenc előadássá is vált idén. Bár véleményem szerint a kettő összefügg: a közönség vélhetően a színészek miatt, ők pedig épphogy a közönség miatt szerették ennyire elsősorban. Jó volt újra és újra átélni azt a szeretetet és kitüntetett figyelmet, amit ez az előadás itt, Kecskeméten megkapott” – hangsúlyozta Szente Vajk.

Mint elmondta, előfordult, hogy előadás közben a színfalak mögött járt-kelt és furcsa, oda nem illő hangokra lett figyelmes. „Éppen Orth Péter énekelt a színpadon, de olyan érzésem volt, mintha egyszerre több ember hangján szólna a dal. Egészen meglepődtem és nagyon megmosolyogtatott, amikor észrevettem, hogy a takarásban a díszítő és a forgókezelő együtt énekelt Petivel” – idézte fel a rendező az elmúlt nyolc hónap egyik legszívmelengetőbb pillanatát. 

Szente Vajk úgy véli, az Elisabeth egy hatalmas közös sikere a Kecskeméti Nemzeti Színház valamennyi dolgozójának. „Továbbra is fenntartom, amit a társulatnak levélben megírtam az ötvenedik előadás után: attól zseniális műfaj a zenés színház, hogy itt valódi csapatmunkáról beszélhetünk. Mindenki munkájára egyformán szükségünk van és nem pusztán a sikerhez, de egyáltalán ahhoz, hogy az előadás lemehessen. Az Elisabeth nem létezhetne a hangosítónk, a díszítőink, a kellékeseink, az ügyelőink, a rendezőasszisztens, a többi háttérben dolgozó, a Kecskemét City Balett és a színészek nélkül. Ezt véleményem szerint ők is érezték tudat alatt, ezért teljes joggal gondolta egy kicsit mindenki a saját sikerének” – fogalmazott.

„Az elmúlt 125 év legsikeresebb előadásának létrehozása volt a cél, és úgy gondolom, kijelenthetjük: elértük, amit szerettünk volna. Ez szól egyrészről a műfajnak, de szól ugyanakkor a kecskeméti színészeknek is. Természetesen nagy öröm, hogy Polyák Lilla velünk volt és adott az előadásnak egy vezérívet, de mindeközben lehengerlő teljesítményt láthattunk az itt játszó művészektől, akik nagyrészt prózai szerepekben mutatják meg magukat, az Elisabeth musicalben mégis kiemelkedő és maximális magabiztosságú muzikalitással voltak jelen. Továbbá szól annak is, hogy sikerült a már jól ismert történetet egy olyan köntösbe helyezni, amilyenben még senki nem láthatta. Az előadás mögött meghúzódó részletes elemzés és vízió messze túlmutat azon, amit érzésem szerint ezzel a darabbal összefüggésben eddig bárki ismert” – tette hozzá a rendező, majd leszögezte: a 2022/2023-as évad kezdő előadása, a Kőszívű című musical méltó folytatása lesz a nagy sikerű Elisabethnek. 

„A Kőszívűben erősebb a magyar vonatkozás, a kor viszont hasonló, éppúgy a 19. században játszódik, mint az Elisabeth, így az idei évadban felvett fordulatszám és fantáziavilág ilyen értelemben folytatódni tud. Ha festészetében, képzőművészetében más is lesz, emocionális erejében az Elisabeth mellett, sőt talán ki merem jelenteni, hogy afölött áll majd” – zárta gondolatait Szente Vajk.