Hírek

A szlovén rendező első alkalommal dolgozott együtt a kolozsvári társulattal. A bemutatót megelőző sajtótájékoztatón Visky András, a színház művészeti aligazgatója elmondta, hogy furcsa aktualitása van a Schiller szövegének, amiben két nő a férfiak világában azzal a kérdéssel szembesül, hogy megőrizhetik-e önmagunkat: „Ez mindannyiunknak egy fontos kérdés, hiszen túlpolitizált társadalmakban élünk, önmagunk elvesztésének a napi tapasztalata, hogy lehetetlen nem bemocskolódnunk.”
Diego de Brea, az előadás rendezője a darabválasztás kapcsán elmondta, hogy azért érdekelte nagyon a dráma, mert a nőket állítja középpontba. Továbbá így fogalmazott: „Nagyon sokat foglalkozunk a politikai környezettel, de minden politikai történet mögött egy nagyon intim dráma áll, a politika valójában egy plakát, amit eladnak nekünk, de a valós történet mindig a színfalak mögött történik. Az, amit mi látunk és politikaként érzékelünk, az már valaminek a következménye. A mű valójában egy koholt politikai per, amit nagyon jól ismerünk a mai időkből is, és ez a szöveg arról beszél, hogy az autokratikus, rendszerek, ha nem találnak külső ellenséget, akkor létrehozzák azt. Elképzelésünk szerint ez egy rendkívül személyes dráma, hiszen valójában egy saját családtagot ítélnek el. Mekkora fenyegetettség lehet az, hogy képes vagy a saját véred kivégzésére. A szöveg rendkívül klasszikus, abban az értelemben, hogy életünk leglényegesebb témáival foglalkozik: a hittel, a háborúval és a szerelemmel.
Hogy mennyire fókuszál az előadás a politikára, a rendező így fogalmazott: „Az, ami csodálattal tölt el, mindig hordoz magában egyfajta félelmet is. Ez az, amit érzünk. A Mona Lisának is mindig két pólusa van, és ennek a csodálatnak mindig vannak tragikus vonásai. Imádjuk, csodáljuk, de egyúttal félünk tőle. Ezt az érzést szeretném elérni a színpadon, amikor kis emberekké válunk, engedünk a negatív ambícióinkból, átgondoljuk a saját a törékenységünket és minden mást. Engem csak az ember érdekel. Nagy E-vel. Stuart Mária egyike ezeknek a típusú alakoknak. Ilyen embereket keresünk az életben. Hol vannak? Kérdezem én. Ezek az eladhatatlan, megvesztegethetetlen lelkek? Talán a mi színpadunkon.”
Diego de Brea arról is vallott, hogy Schiller drámája nem csupán egy klasszikus mű, amely olyan civilizációs problémákat nyit meg, amelyek ugyanolyan aktuálisak ma is, mint akkor, de egyben romantikus szöveg is: „A szív nagyon sok mindent képes megalkotni és semmi nem tudja megállítani, különösen akkor, ha képesek vagyunk kikapcsolni az agyunkat. Ma már nem számít, hogy szeretünk-e, hogy van-e szívünk, hogy törékenyek vagyunk, hogy tehetetlenek vagyunk, hogy sírunk, hogy megnyílunk, hogy beismerjük, hogy összetörtünk, hogy hibáztunk. Az ilyen érzelmek már nem minőségi tényezők a mai társadalomban. Az az én kérdésem, hogy milyen világban élünk, és szeretném, ha lehullanának ezek a maszkok. Az életben az álarcok viselése lehetséges, de a színpadon nem.”
Az előadás rendezője és díszlettervezője Diego de Brea, a produkció létrehozásában közreműködött továbbá Gyarmati Kata dramaturg, Bocskai Gyopár jelmeztervező. A fénytervet Groza Romeo, a videótervet pedig Buksa Péter jegyzi. Az előadás rendező asszisztense Viola Andrea, Stuart Mária szerepét Imre Éva alakítja, a további szerepekben Tőtszegi Zsuzsa, Szűcs Ervin, Viola Gábor, Bács Miklós, Bíró József és Bodolai Balázs látható.
-
Interjúk
Az semmi – ezt hallgasd meg!
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk. Rojkó Annamária -
Interjúk
Apropó nélkül – beszélgetés Bánsági Ildikóval
Ady Endre Petőfiről írott sorai jutnak eszembe először róla. Mást, két-három szavas méltatást nem is mernék róla írni. Nekem ő fogalom. A BÁNSÁGI. Csupa nagybetűvel. Gyulay Eszter -
Interjúk
„Mindennek az Egyetemi Színpad az oka.”
Jordán Tamás egy rendkívül sűrű életpályát tudhat maga mögött az Egyetemi Színpadtól Szombathelyig. Volt rendező, színházigazgató, színházi fesztivál igazgató, tanár és mind a mai napig színész, nagyszerű közös produkciók részese és emlékezetes szólóestek előadója. 1961-től máig követjük, hogy hogyan próbálta mindig megteremteni a számára legfontosabb lényegét a színháznak: hogy az egy agóra legyen, egy találkozóhely, ahol az emberek kezet nyújtanak egymásnak. Farkas Éva