Sajgál Erika: A legtöbb ötven fölötti nő most ébred rá a saját erejére
Sajgál Erikát kérdezte a Szívhang előadásunk kapcsán Rosznáky Emma, beszélgetésük a Fidelio oldalán jelent meg.
Mennyire tudtál azonosulni a Szívhang-beli karaktereddel?
Az olvasópróbán jöttem rá, hogy ilyen szerepem még sosem volt. Valahogy ott tudatosult bennem, hogy én addig szinte mindig győzteseket játszottam. Mindig én voltam a kikapós, a nagyszájú, a jókedvet hozó, a fanyar vagy cinikus, a temperamentumos. Ezzel szemben Hédit magára hagyta a férje, elkeseredett, nem találja a helyét, miközben nemsokára nagymama lesz. Meglepett, hogy Hárs Anna ezt a szorongó áldozattípust látta meg bennem, de elképesztően hálás dolog, amikor az ember egy olyat csinálhat, ami alapvetően távol áll tőle. Annyiban könnyen azonosultam, hogy Hédinek az első pillanattól a gyereke körül forog az élete, ahogy az enyém is. Nagyon szíven ütött a lénye.
Árpád, elindítom a telefonon a rögzítést, kezdjük.
– Velem ilyen tekerős izével kellene felvenni ezt a beszélgetést, amivel Bartókék dolgoztak annak idején. A régmúltból maradtam itt, az passzolna hozzám.
Az 1980.X.11.-én megjelenő Film Színház Muzsika c. művészeti újság megírta, hogy lapzárta után adták át a Színikritikusok díját a Fészek Klubban. A különdíjat a Budapest-Orfeum három szereplője nyerte el: Benedek Miklós, Császár Angela, Szacsvay László.
A Pannon Várszínház alapító-igazgatójával beszélgettünk arról, milyen küzdelmek és kitartó munka árán formálja már negyedszázada Veszprém és a régió színházi életét
Interjúk
Interjúk
Interjúk
