Hírek

"Egy lekésett gép, egy váratlan vészhelyzet, 500 gyanútlan jegyvásárló néző, néhány feszültségteljes óra, számtalan pánikszerű telefonhívás, egy szélsebes autóút és egy minden képzeletet felülmúló mentés, hogy végül minden jóra forduljon – ez nem egy bohózat cselekménye, hanem bizony a mai napunk igaz története."
Az alábbi sorok a Szigligeti Színház Nagyvárad oldalán olvashatók, és bizony, rólunk szólnak.
Március 23-án hajnalban útnak indult Kecskemétről a műszakbuszunk, majd korán reggel – a történtekre való tekintettel már eleve késve – követte a művészbusz, továbbá robogtak a többiek autói Nagyvárad felé. Egy régóta várt, elsőre könnyűnek titulált feladatnak tűnt lejátszani két előadást A miniszter félrelépből, ám kis híján magyarázkodás, csalódott emberek és végtelenül szomorú művészek és egy megbukott sikersztori kerekedett belőle. Vagyis.... kerekedhetett volna. De mi mindig mindent megoldunk!
Pontosabban a csodálatos művészeink, és a velük kiegészülő elképesztő vendégművészek, akik rendre megmentik az előadásokat az ország (és most már a "világ") minden táján.
Őrület ezt kimondani, de a Miskolci Nemzeti Színház színművésze, a Junior Prima-díjas Simon Zoltán aznap korán reggel, két óra alvás után kapta a hírt, hogy Adorjáni Bálint nem fog odaérni időben Nagyváradra, ezért ő lenne az, aki megmentheti az előadást. És így is lett: bravúros beugrást hajtott végre próba, előzetes ismeretség, egyeztetések nélkül, gyakorlatilag a színpadon találkozott először azokkal, akikkel néhány perccel később együtt kellett játszania.
Az első előadás gond nélkül lement, a másodikra pedig már megérkezett a mindenkori főszereplő, Adorjáni Bálint.
Hálásan köszönjük Simon Zoltánnak a bravúros beugrást, a kecskeméti társulatnak pedig a higgadtságot és a rendkívüli professzionalitást!
Köszönjük továbbá a rendezőasszisztensnek, az ügyelőnek, a súgónak, a művészeti főtitkárunknak, az igazgatói koordinátorunknak, az ügykezelésen dolgozó kollégáknak, a sofőrjeinknek, a majdnem "beugróknak", akik vállalták volna a lehetetlen küldetést, amennyiben Simon Zoltán nem. És köszönjük Cseke Péter igazgató úrnak, amiért hitt a társulatban és abban, hogy képesek vagyunk megugrani egy ekkora feladatot!
Megmentettétek az előadást, bizonyítva ismételten azt, hogy milyen erős társulat és csapategység működik a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházban, és mekkora szív és alázat van a nekünk segíteni akaró, elhivatott művészkollégákban.
Köszönet, hála, tisztelet!
-
Interjúk
Az semmi – ezt hallgasd meg!
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk. Rojkó Annamária -
Interjúk
Apropó nélkül – beszélgetés Bánsági Ildikóval
Ady Endre Petőfiről írott sorai jutnak eszembe először róla. Mást, két-három szavas méltatást nem is mernék róla írni. Nekem ő fogalom. A BÁNSÁGI. Csupa nagybetűvel. Gyulay Eszter -
Interjúk
„Mindennek az Egyetemi Színpad az oka.”
Jordán Tamás egy rendkívül sűrű életpályát tudhat maga mögött az Egyetemi Színpadtól Szombathelyig. Volt rendező, színházigazgató, színházi fesztivál igazgató, tanár és mind a mai napig színész, nagyszerű közös produkciók részese és emlékezetes szólóestek előadója. 1961-től máig követjük, hogy hogyan próbálta mindig megteremteni a számára legfontosabb lényegét a színháznak: hogy az egy agóra legyen, egy találkozóhely, ahol az emberek kezet nyújtanak egymásnak. Farkas Éva