Elment az erdélyi magyar színjátszás egyik utolsó nagyasszonya, a legendás Székely Színház, majd a Marosvásárhelyi Állami Színház, később Marosvásárhelyi Nemzeti Színház kiemelkedő színésznője.
Mende Gaby, aktív pályája több mint öt évtizede alatt, férje a színházalapító Tompa Miklós rendezései mellett, olyan rendezők előadásaiban játszott, mint Szabó Ernő, Kovács György, Kőmíves Nagy Lajos, Harag György, Hunyadi András, Anatol Constantin, Kincses Elemér, Kovács Levente, Alexandre Colpacci, Kövesdy István vagy Bocsárdi László - és ez a névsor már önmagában a második világháború utáni erdélyi színháztörténet. Alakításai egy kiemelkedő pálya különböző színházi stílusokon és formákon átívelő kiemelkedő mérföldkövei.
Mende Gabyval először Kolozsváron találkoztam, ahol A játszma vége Nelljét játszotta, darabbeli fiaként Hamm szerepében fia, a borzongatóan szép előadást egyben rendező Tompa Gábor. Ezt követően újabb abszurdban, ugyancsak Gábor rendezésében, a Jaques vagy a behódolásban játszott ismét Kolozsváron. Mire én Marosvásárhelyre szerződtem, ő már visszavonult, ám - talán épp korábbi találkozásaink hatására is - ő számomra mindig ehhez a színházhoz tartozott. Ahogyan ezután is tartozni fog.
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk.
Sasvári Sándor a Rock Színházban és a nemzetközi színpadokon vált ismertté, országosan pedig a Jézus Krisztus Szupersztár címszerepével tűnt ki. Jelen írásunkban pályájáról beszélgetünk.
Interjúk
Interjúk
Művészek írták
