Hárs Anna Mákfagyi című új darabjának bemutatójáról a Színházat nekünk portál is beszámolt. Köszönjük!
A történet igazi különlegessége a remekül működő, teljes mértékben mai viszonyokra csengő humora mellett, hogy többször éreztem: Hárs Anna ezt a darabot konkrétan erre a két színészre írta. Bizonyos poénok számomra csak és kizárólag Kálid Artúr szájából voltak hitelesek és érthetők. És ez nagyon megdöbbentett, mert hihetetlenül jól hat, az összekacsintás ösztönét váltotta ki belőlem nézőként, és ez egy olyan plusz élmény, amit csakis kortárs darab képes megadni. Emellett két-három olyan jelenet is van a darabban, ami egészen meglepő, és a közönséget is annyira felpezsdíti, hogy a színészeknek kis hatásszünetet kell tartaniuk, hogy folytatni lehessen az előadást!
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk.
Blaskó Péter gondolatai az átváltozásról, a függöny mögötti titokról – a színházi alkotás képessége egy olyan fajta tálentum, amit az ember a jóistentől kapott és vele született. És azzal úgy kell sáfárkodnia, hogy kiteljesedjen benne és ez a kiteljesedés a mindenkori nézőknek örömet okozzon.
Ady Endre Petőfiről írott sorai jutnak eszembe először róla. Mást, két-három szavas méltatást nem is mernék róla írni. Nekem ő fogalom. A BÁNSÁGI. Csupa nagybetűvel.
Interjúk
Interjúk
Interjúk
