Krausz Ferenc professzor, Nobel-díjas fizikus volt a Rózsavölgyi Szalon vendége
Megindító volt a jelenet, amikor A Díj című előadásunk végén, a tapsnál az első sorban felállt egy csodás és szerény ember, és állva tapsolt végig a színészeknek. A színészek pedig felé fordultak, és mélyen meghajoltak előtte.
Az Otto Hahn Nobel-díjas kémikust játszó Seress Zoltán a taps végén - kis figyelmet kérve nézőinktől - felidézte az első jelenetét, amelyben ő - az 1946. december 10-én Stockholmban, a Nobel-díj átvétele előtti órákban játszódó történetben - azt mondja: "Itt igen magas az egy négyzetméterre jutó Nobel-díjasok száma." Seress Zoltán hozzátette: "Ma este Magyarországon a Rózsavölgyi Szalonban alighanem a legmagasabb az egy négyzetméterre jutó Nobel-díjasok száma. Hiszen jelenlétével megtisztelt minket Krausz Ferenc professzor... És mi boldogok vagyunk...."
A közönség tapsolt és bravózott. Krausz professzor azt mondta: ma este csakis az előadásnak jár a taps...
Tényleg boldogok vagyunk. Előadás után még sokat beszélgettünk Krausz Ferenccel. Kérdeztük őt a kutatásáról, a Nobel-díj átvételéről. Szó esett, hangsúlyosan, a tudós és a művész, a tudomány és a művészet felelősségéről, tisztességéről. A tudós és a művész szenvedélyeiről. Krausz Ferenc mesélt arról is, mennyire nagyon tiszteli Lise Meitnert és az ő kutatásait, eredményeit - előadásunkban Kiss Mari alakítja a fizikus professzornőt -, és most bele is írja egy, a Nobel-díja kapcsán készülő tudományos publikációjába.
Baráti este volt a Rózsavölgyiben. A tudomány és a művészet nagy összekapcsolódása. Nem is akartuk elengedni egymást.
Köszönjük szépen Krausz Ferencnek, hogy velünk volt és ajánló soraival támogatja a Rózsavölgyi Szalon A Díj című előadását.
A fotókon - háttérben az előadás stockholmi látképe - Krausz Ferenccel A Díj szereplői, Kiss Mari, Seress Zoltán, Szorcsik Kriszta és a rendező, Herendi Gábor.
Lise Meitner és Otto Hahn közösen jutottak el az atommaghasadás felfedezéséig. Lise Meitner talált rá elméleti magyarázatot. Barátok voltak, kutatótársak, a magán életükben is összejártak, együtt zongoráztak, síeltek. Lise Meitnernek zsidóként menekülnie kellett Berlinből 1938-ban. Stockholm fogadta be. Otto Hahn egyetlen cikkében, későbbi interjújában nem tett arról említést, hogy az atommaghasadás felfedezése közös volt Lise Meitnerrel. A Nobel-díjat is Hahnnak ítélték oda ezért. A francia szerző darabjában a fizikus professzornő a díj átvétele előtt a stockholmi szállodában készteti számvetésre a kémikus tudóst - tudományról, barátságról, árulásról, egyenrangúságról, háborúról, maradásról, menekülésről. Atombombáról. Az igazságról és a felelősségről.
A Díj februári előadásaira már nincs jegy. Nagyon fogynak a helyek a márciusi előadásokra is. De már válthatnak jegyet áprilisra is, akár online is IDE kattintva >>>
Köszönjük, hogy jönnek hozzánk, hogy velünk vannak, Önök nélkül ez nem menne.
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk.
„Engem általában lenyűgöz egy színpadi szöveg..., Ez a legfontosabb: olyan anyagot találni, ami meghozza a kedvemet. Az Olasz szalmakalap színtiszta színház. Mindig nagy kedvet csinál a munkához – ezért rendeztem meg már korábban is – mert örömből fakad.” (Silviu Purcǎrete rendező)
„Amikor nem érzem a színházban, hogy mit akar tőlem az előadás, hogy mi felé akar terelni, akkor én elhagyatott leszek és magányos.” – beszélgetés Csiszár Imrével
Interjúk
Művészek írták
Interjúk
