Közel a nézőkhöz - Nagy Viktor a Karinthy darabokról
Sárdi Barbara
Nagy Viktor rendező azt ígéri, egy pillanatra sem fog lankadni a nézők figyelme a férfi-nő kapcsolatokat boncolgató drámákon.Fotó: Kaszner Nikolett
Karinthy Ferenc születésének 100. évfordulója alkalmából két egyfelvonásos darabot tűzött műsorára a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház a budapesti Karinthy Színházzal együttműködve. A Gellérthegyi álmok és a Dunakanyar a 2021/22-es évad első felében Kecskeméten látható, majd a fővárosi teátrum ad neki otthont.
Nagy Viktor rendező - fotó: ifj. Háry Péter
Legutóbb, az előző évadban a Légy jó mindhalálig című musicalt állította színpadra Kecskeméten, most pedig stúdiószínházi előadást rendez. Hogyan érkezett Önhöz a felkérés?
Cseke Péter kért fel a feladatra, aminek különösképp azért örültem, hiszen számos sokszereplős musicalt és operettet rendeztem már ebben a színházban, és egyébként is ritkán adódik alkalmam stúdiószínházi előadással dolgozni, úgyhogy kimondottan üdítően hatott, hogy most mindössze két-két szereplővel hoztuk létre a produkciót. Nem véletlenül játsszák sokat ezt a két drámát Karinthy Ferenctől: remek lehetőséget kínálnak a színészi játékra két-két szereplőnek. Kiváló párosítás a Gellérthegyi álmok és a Dunakanyar, mivel az egyik ‘45-ben játszódik, a másik pedig a ‘60-as évek vége, a ‘70-es évek eleje környékén, ezáltal két nemzedék férfi-nő kapcsolatait térképezhetjük fel és élhetjük át azt a húzd meg-ereszd el viszonyt, ami általában minden férfi-nő kapcsolatot jellemez.
Dunakanyar: Hajdú Melinda és Aradi Imre - Fotó: Kaszner Nikolett
A férfi-nő kapcsolat bemutatása nem egyedülálló a drámairodalomban, de sokszereplős történet, kiterjedt cselekményhálózat helyett Karinthy két szereplőn keresztül vizslatja azt.
Olyan, mintha mikroszkóp alatt néznénk és keresnénk a legbelső mozgatórugókat a férfi-nő kapcsolatban. Kevesen ástak le ilyen mélységekig, mint Karinthy, aki ráadásul egy nagyon sajátos, gunyoros, groteszk megközelítésből teszi mindezt.
Hangulatát tekintve mennyiben hasonlít a két darab?
Mindkettőre mondhatjuk, hogy tragikomikus. A Gellérthegyi álmok a sötétebb, hiszen a budapesti ostrom idején zajlanak az események, a Dunakanyar pedig a Kádár-korszakba, a “legvidámabb barakk” időszakába repíti a nézőt. Mindkét esetben lenne ok a szorongásra, a borongós hangulatra, de Karinthy Ferencre jellemző ez a tragikomikus kettősség és a fanyar humor, ami ebben a két műben is tetten érhető.
Gellérthegyi álmok: Varga-Huszti Máté és Szabó Dorottya - fotó: Kaszner Nikolett
Három oldalról veszi körül a nézőtér a játékteret. Ez mennyire számít újításnak?
Nem ritkaság a színházakban ez a térelrendezés. Az a nagy előnye, hogy teljesen intimmé válik a tér, rendkívül közel kerülnek a nézők a szereplőkhöz, így a karakterek minden apró rezdülését látják, érzékelik. A színészekre ezáltal nagy felelősség hárul, nagyon hitelesen kell játszaniuk, akár egy filmben. A két egyfelvonásos darab természetesen két különböző díszlettel dolgozik: a Gellérthegyi álmok egy romos lakásban játszódik, míg a Dunakanyar helyszíne egy presszó.
Nehéz volt egy-egy felvonásba sűríteni a két darabot?
Egyetlen szót sem írtunk át egyik szövegkönyvben sem, viszont rövidítenünk és tömörítenünk kellett. A Gellérthegyi álmok bonyolultabb, ezáltal hosszabb is, a második felvonás rövidebb; egyiken sem hagyja azonban a cselekmény lankadni a néző figyelmét egy pillanatra sem!
Gellérthegyi álmok/Dunakanyar - Ruszt József Stúdiószínház
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk.
A Budapest FotóFesztivál és a Műcsarnok 2025-ben immár kilencedik alkalommal rendezi meg közös fesztiválnyitó kiállítását – idén Peter Lindbergh ikonikus fotóiból válogatva. A nemrég elhunyt fotóművész műcsarnoki tárlatát fia, Simon Brodbeck, a BPF eseményét Mucsy Szilvia, a fesztivál igazgatója nyitotta meg.
Interjúk
Művészek írták
Művészek írták
