Új bemutatónk szerzője fogalmazta meg a darabról: "Két olyan emberről szól, akik elakadtak a saját életükben, és a találkozásuk segít nekik elmozdulni a holtpontról."
"A komfortzónából kilépni, saját gyengeségeinkkel és korlátainkkal szembesülni sosem kellemes, de ez kell ahhoz, hogy tovább tudjanak lépni, és közben a szemünk előtt alakul ki egy valódi barátság. (...) Olyan darabot akartam írni, amely nem párkapcsolatról szól, hanem barátságról, ami ugyanolyan fontos, mint a szerelem, és sokszor ugyanúgy vágyunk rá, mint a romantikára..."
Miért látjuk másképpen ugyanazokat a dolgokat? És miért van az, hogy néha segít, ha a másik szemével nézünk magunkra? Hogyan lehetne a boldogság közelébe férkőzni? Ott a válasz ebben a kedves és vicces, olykor torokszorító előadásban, a Mákfagyiban, amelyet február 13-án mutatunk be Kálid Artúr és Jeney Luca főszereplésével, Dicső Dániel rendezésében.
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk.
Blaskó Péter gondolatai az átváltozásról, a függöny mögötti titokról – a színházi alkotás képessége egy olyan fajta tálentum, amit az ember a jóistentől kapott és vele született. És azzal úgy kell sáfárkodnia, hogy kiteljesedjen benne és ez a kiteljesedés a mindenkori nézőknek örömet okozzon.
Ady Endre Petőfiről írott sorai jutnak eszembe először róla. Mást, két-három szavas méltatást nem is mernék róla írni. Nekem ő fogalom. A BÁNSÁGI. Csupa nagybetűvel.
Interjúk
Interjúk
Interjúk
