Györgyi Anna: 'Semmi nem szebb és fontosabb annál, ami esendő, emberi'
Remek interjú Györgyi Annával a Szívhang című előadásunk kapcsán (is). Nagyon köszönjük!
A Rózsavölgyi Szalon több előadásában is szerepelsz, mit jelent neked ez a játszóhely?
Három futó előadásban játszom, a Szívhang mellett az Apróbetűs szerelemben és a több éve műsoron lévő Végszóban. Kezdetektől kötődöm a Rózsavölgyihez. A Szalon 2012-ben a Szerettem őt című produkcióval nyitott meg, amit Szilágyi Tiborral közösen játszottunk, de volt ott monodrámám is. Azt szoktam mondani, az a második otthonom. Egyszerűen megnyugszom, amikor oda bemegyek, családias, biztonságot nyújtó közeg. Olyan színészekkel hoz össze ott a sors, akikkel addig sosem játszottam, például Petrik Andival nagyon megkedveltük egymást az Apróbetűs szerelem próbái alatt. Szeretem a kis tereket, jó, persze a nagyszínpadot és a filmet is, mert mindegyikben másként kell jelen lenni, de egy ilyen icipici színpadon semmit nem lehet elrejteni, minden rezdülésem látszik: ahogy az embernek jön a könnye vagy elvörösödik a feje. Ennek van egy izgalma.
Takács Kati 1975-ben kezdte hivatalos színészi pályáját, de már több mint 50 éve játszik színpadon. Ez idő alatt megjárt jónéhány színházat, voltak emlékezetes alakításai, összegyűjtött rengeteg tapasztalatot, tudást. A Budaörsi Latinovits Színház társulati tagja, ahol mostanság Blanche-ként és Poloniusként remekel. Vele beszélgettünk.
S ha az egész pályájában gondolkodunk, a ’60-as évek is bejönnek a képbe. Az egykori színházigazgatóval, rendezővel és a ma is aktív színésszel beszélgettünk.
Balázs Áron színművész, az Újvidéki Művészeti Akadémia tanára, aki feladta a társulati létformát a tanári hivatásért, ám maradt szabadúszó színész, így azóta Vajdaság minden színházában láthattuk játszani. Legutóbb a Zentai Magyar Kamaraszínház Sirályában öltötte magára a két karakterből gyúrt doktor szerepét.
Interjúk
Interjúk
Interjúk
