Györgyi Anna: 'Semmi nem szebb és fontosabb annál, ami esendő, emberi'
Remek interjú Györgyi Annával a Szívhang című előadásunk kapcsán (is). Nagyon köszönjük!
A Rózsavölgyi Szalon több előadásában is szerepelsz, mit jelent neked ez a játszóhely?
Három futó előadásban játszom, a Szívhang mellett az Apróbetűs szerelemben és a több éve műsoron lévő Végszóban. Kezdetektől kötődöm a Rózsavölgyihez. A Szalon 2012-ben a Szerettem őt című produkcióval nyitott meg, amit Szilágyi Tiborral közösen játszottunk, de volt ott monodrámám is. Azt szoktam mondani, az a második otthonom. Egyszerűen megnyugszom, amikor oda bemegyek, családias, biztonságot nyújtó közeg. Olyan színészekkel hoz össze ott a sors, akikkel addig sosem játszottam, például Petrik Andival nagyon megkedveltük egymást az Apróbetűs szerelem próbái alatt. Szeretem a kis tereket, jó, persze a nagyszínpadot és a filmet is, mert mindegyikben másként kell jelen lenni, de egy ilyen icipici színpadon semmit nem lehet elrejteni, minden rezdülésem látszik: ahogy az embernek jön a könnye vagy elvörösödik a feje. Ennek van egy izgalma.
Árpád, elindítom a telefonon a rögzítést, kezdjük.
– Velem ilyen tekerős izével kellene felvenni ezt a beszélgetést, amivel Bartókék dolgoztak annak idején. A régmúltból maradtam itt, az passzolna hozzám.
László Béla neve több generáció számára összeforrt a szolnoki Szigligeti Színház előadásaival. Több mint ötvenöt éve dolgozik a színházi háttérben, világosítóként majd fővilágosítóként rendezők, színészek és nézők élményeit formálja láthatatlanul, mégis meghatározó módon.
Az 1980.X.11.-én megjelenő Film Színház Muzsika c. művészeti újság megírta, hogy lapzárta után adták át a Színikritikusok díját a Fészek Klubban. A különdíjat a Budapest-Orfeum három szereplője nyerte el: Benedek Miklós, Császár Angela, Szacsvay László.
Interjúk
Interjúk
Interjúk
