A revizort a 60-as, a Háztűznézőt a 90-es évek közepén mutatta be a szentgyörgyi társulat, Az őrült naplóját pedig két alkalommal is (1970, 2012) műsorra tűzte a színház, utóbb Mátray László előadásában. A Kártyások most kerül először színpadra Sepsiszentgyörgyön Zakariás Zalán rendezésében.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol (1809–1852) az orosz széppróza és drámairodalom egyik legismertebb és legnagyobb hatású alakja, akinek életműve átmenetet képez a romantika és realizmus között, de groteszk hangvétele miatt a szürrealizmus egyik előfutárának tartják. Több méltatója is minden idők egyik legnagyobb humoristájának tekinti, ő teremtette meg az orosz irodalomban a vígjáték műfaját. Közismert színpadi művei mellett a Holt lelkek, Az arckép, Az orr, A köpönyeg és más munkáit is a világirodalom alapművei közé sorolják.

„Szolgálj csak nekem, lelkecském, ahogy a nénéd szolgált, nyerjél nekem ugyanúgy nyolcvanezret, és mihelyt hazamegyek a falumba, márványszobrot állítok neked!” – mondja a Kártyások című darab főhőse saját kiképzésű kártyacsomagjának, miközben nagy reményekkel belép egy kisváros vendéglőjébe. Iharev ismeri a kártyajátékok minden fortélyát, de tudja, hogy csak akkor lehet esélye a nyereségre, ha kellően körültekintő, ha arra is áldoz, hogy minden fontos információt begyűjtsön a vendéglátóstól, és mindenki másnál többet hajlandó fizetni egy kis csalásért.

Minden kártyás többé-kevésbé sipista, vagyis azért ül le játszani, hogy másokat ravasz fondorlatokkal tévedésbe ejtsen, tévedésben tartson, s ezzel magának anyagi hasznot biztosítson – írja Kálnoki Izidor Az ördög bibliája című 1905-ben megjelent művében. Mint kifejti, még a fair-játékosoknál is gyakori dolog, hogy egyik belepislog a másik kártyájába, hogy direkt olyan hanyagul tartja a kártyáit, hogy azt segítő szomszédja meglássa, hogy véletlenül leejt egy lapot a kezéből, amivel ellenfelét félrevezeti. A profik azonban ennél sokkal komolyabb trükköket találnak ki, és minél nagyobb a tét, annál biztosabbra mennek a csalásban. Egyesek olyan finom érzékekre tesznek szert, hogy a visszájáról is megismerik a lapokat, és olyan gyakorlatuk van a kártya fogásában, hogy mindig annyit emelnek le egy pakliról, amennyit akarnak.

Mindezek alapján azt gondolhatnánk, hogy Gogol darabja nem túl érdekfeszítő azok számára, akik nem ismerik a kártyajátékokat, akiktől idegen a szerencsejáték világa. De a Kártyások valójában nem egy kártyaparti történetéről, hanem az azt övező emberi ravaszság, képmutatás, mindennapi átveréseink világáról szól. A pénz körül mindig is voltak, vannak, lesznek csalások, és ha az ember a könnyű, gyors anyagi haszonszerzés ingoványos talajára téved, soha nem tudja, hogy mire számíthat.