A pillanat, amikor a boríték kinyílt az „Együtt a művészetért!” Díjátadó Gálán, örökre emlékezetes marad Varga Lotti számára. Nemcsak azért, mert meglepetésként érte, hogy ő kapta az évad legjobb női táncművészének járó elismerést, hanem azért is, mert talán sosem érte még ennyire zavarba ejtő, szép pillanat a színpadon.

„Akkor hirtelen odafagyott a mosoly az arcomra. Elismerem, nagyon zavarban voltam. Az a tudat, hogy rám szavaztak, hogy ennyien szeretnek, olyan boldogságot jelent számomra, amit talán még most sem tudok tökéletesen szavakba önteni. Ez a mostani elismerés nem az első, ugyanis a covid idején, a teátrum vezetőségének döntése alapján már egyszer átvehettem az évad legjobb női táncművésze díjat. Most viszont a nézőktől kaptam, és nagyon hálás vagyok érte.”

Lotti számára ez a díj nemcsak öröm, hanem egyben felelősség is. „Egyfajta megnyugvást jelent, hogy szeretnek, hogy figyelnek rám, hogy a munkámnak van egy ilyen lenyomata is. Azonban ez nem jelenti azt, hogy hátradőlhetek. Ez inkább olyan érzést kelt bennem, hogy innentől még fentebb kell tennem a lécet, lejjebb soha. De amúgy sem jutott még eszembe sosem, hogy lejjebb adjam. Ez egy olyan hivatás, ahol soha nincs kész az ember. Minden egyes nap lehet valami újat tanulni.”

A színház balett-tagozata, a Kecskemét City Balett ezúttal is kihívásokkal teli évadot zárt. Lotti szerint egyik év sem könnyű, de éppen ez adja a szépségét. Az évad első felében két olyan rendezővel dolgozhatott, akikkel korábban még sosem. Kovács Lehel rendezte a Lila ákácot, Juronics Tamás pedig a Leányvásárt. „Mindkettő darabot nagyon szerettem, a próbafolyamatokat is, az előadásokat is. Az évad második felében pedig jött még két különleges feladat, A makrancos hölgy és A trón.”

A makrancos hölgy a balett-tagozat táncszínházi előadása volt. Barta Dóra, a Kecskemét City Balett művészeti vezetője olyan koreográfiát hozott létre, ami fontos szerepet tölt be Lotti pályafutásában. „Alakíthattam én is a makrancos hölgyet, ami egy nagyon nagy kihívás volt számomra. Amikor pedig nem Kata szerepében léptem színpadra, akkor egy olyan karaktert formálhattam meg, aki nagyon közel áll hozzám, vicces és kedves. Ráadásul mindig olyan darabot viszünk színre, aminek története van. A társulatunk számára fontos, hogy ne csak a mozdulataink, hanem az arcunk is meséljen. Ezt különösen szeretem, hiszen nagyon érdekes a karakterekkel lelkileg is foglalkozni, nem csak tánctechnikailag. Sokszor egy darabon belül több karaktert is alakítunk, és akkor gyorsan, percek alatt kell egy másik szereplő bőrébe bújnunk. Igazán élvezem ezeket a helyzeteket.”

A következő évadban újabb izgalmas feladatok várják Lottit. Többek között a Spartacus című táncszínházi előadás, amit a nagyszínházban láthat majd a közönség. Emellett pedig prózai szerepben is színpadra lép majd a táncművész, ugyanis a Kapitány Iván által rendezett Kölcsönlakás című előadásban kapott egy kisebb szerepet. „Néhány mondatos szerepeket többször is kaptam már, de ez az első prózai darabom. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz, és hálás vagyok a lehetőségért. Bevallom, jobban izgulok, amikor szöveget kell mondanom. A táncban már nem félek attól, hogy elrontok valamit, ott, ha elfelejtenék egy lépést, tudnék hirtelen improvizálni. De attól azért tartok, hogy mi történik, ha a szöveget felejtem el, és hirtelen lefagyok. Mégis nagyon-nagyon várom ezt a feladatot. A jövőben szívesen foglalkoznék a színészettel is.”

Lotti immár kilencedik éve tagja a Kecskemét City Balettnek. „Egy térben vagyunk egész nap. Persze, vannak konfliktusok, de mindig felnőtt módon kezeljük őket. Nagyon összetartó közösség vagyunk, és szeretjük egymást, nagyon erős szövetség van közöttünk. Közös a cél, közös az érdek – ez másképp nem is működhetne.” 

A táncművész elárulta, az első időkben még technikai szempontból próbálta a legtöbbet kihozni saját magából, de most már a közös mozgás, az együtt lélegzés érzése a legfontosabb számára. „Barta Dóra, a balett-tagozat vezetője mindig is mondta nekünk, hogy annál jobb dolog nincs, amikor érzed, hogy együtt mozogsz a többiekkel. Most már tudom, hogy mennyire igaza volt. Ez egy csodálatos érzés, és ettől újabb kapuk nyílnak ki, még így is, hogy már a kilencedik évadomat töltöttem Kecskeméten.”